Az a gyönyörű Orbán Brüsszelhez szaladásában, hogy hónapok óta bárki, aki a világpiaci folyamatokról ír, emelkedő kamatokat emleget.
Amerikában a Fed annyit célozgat a kamatemelésre, amennyit csak tud, hogy az ezzel foglalkozó alapkezelők, brókekere, banki és más pénzügyi szakemberek felkészüljenek rá. Az MNB a héten emelt kamatot. Világszerte drágul a pénz és ez nem most derül ki, hanem legalább 2-3 éve tudja mindenki és már legalább egy éve annak is, hogy egyre konkrétabbá válik a dolog. Piaci felvételt felvenni ebben a helyzetben, amikor – nagyrészt formális elvárások mellett – adnak kedvezményes hitelt, eleve olyan, mintha egy háromgyerekes család, aki CSOK-ra, falusi csokra, napelem-hitelre, babaváróra, adóvisszaatérítésre jogosult, a szomszéd faluban lakó uzsorástól kápéban venné fel a ház árát. Aztán utána elmenni a bankhoz, nagyjából azzal a szöveggel, hogy ez a pénz immár nem házra és napelemre kell, hanem arra, hogy odaadjuk az uzsorásnak, szintén világraszóló ötlet.
Egy kis közgazdaságtani összefüggés: amikor alacsonyak a kamatok, az azt jelenti, hogy a piac kockázatéhes. Magyarul. a hülye is kap hitelt (igen, pl. lapostévére). Amikor elkezdenek emelkedni a kamatok, először a hülyéknek nem adnak hitelt.
A legszebb ebben az, hogy Orbán környezetében még most is bőven vannak olyan emberek, akik ennél bőven jobban értenek a nemzetközi hitelpiachoz. Well, Putyin közelében is voltak.
