Ez annyira hülye, hogy igazából nincs sok kedvem foglalkozni vele, de sajnos rengeteg magyar hisz ezekben a hagymázas álmokban, beleértve jegybankunk kusza szemű elnökét (bár ő az utóbbi időben feltűnően elcsendesedett), úgyhogy valamennyire muszáj lesz.
Ez annyira hülye, hogy igazából nincs sok kedvem foglalkozni vele, de sajnos rengeteg magyar hisz ezekben a hagymázas álmokban, beleértve jegybankunk kusza szemű elnökét (bár ő az utóbbi időben feltűnően elcsendesedett), úgyhogy valamennyire muszáj lesz.
Tehát az állítás:
“Jelentős mértékben megemeli az inflációt az orosz-ukrán háború Európában, a kontinens recesszióba zuhanhat idén – mondta el a Portfolionak adott interjújában Pozsár Zoltán, a Credit Suisse vezető globális stratégája. Pozsár szerint az energiaárak elszállása miatti inflációs nyomás olyan erős lehet, hogy a jegybankoknak – kamatemelés és mennyiségi szigorítás helyett – újra pénzt kell majd nyomtatniuk, hogy kisegítsék az állampolgárokat közvetlenül támogató kormányokat. A szakember szerint a nyugati szankciók kontraproduktívak: azok rövid távon is fájni fognak Európának, hosszú távon pedig az euródollár dominanciáját kérdőjelezhetik meg, és segíthetik a kínai központú pénzügyi rendszer felemelkedését. Történelmi pillanatokat élünk, és Magyarországnak is oldalt kell választania. Pozsár szerint Magyarország – Matolcsy György korábbi céljai szerint – megpróbálhat ebben a helyzetben egy új pénzügyi központtá válni, ilyen zavaros időkben ugyanis bármi megtörténhet.”
Akkor először is nézzük a számokat:
– Az EU (plusz Nagy-Britannia és Svájc) teljes GDP-je vásárlóerőparitáson a világgazdaság 16%-át teszi ki.
– Az Egyesült Államok termeli nagyjából a világ GDP-jének másik 16%-át
– Kína 18,7 %, de ennek mintegy ötöde (főleg nyugati) exportból van. Ugyanez az arány az USA esetében csak 10%.
– Oroszország gazdasága pedig a világgazdaság kemény 3%-át adja.
Tehát egyrészt Kína+Oroszország gazdasági ereje együtt is csak a Nyugat 2/3-a, de ebben Oroszország részesedése szinte elenyésző, és a kínai gazdaság (egyelőre, és még jó ideig) nem tud a nyugati kereskedelem nélkül működni. Szóval nem, a Nyugat nem lőtte magát lábon a szankciókkal, csak akkora frászt kevert le az oroszoknak, amibe neki is belesajdult az ökle. Arra is nagyon kicsi az esély, hogy a jüan belátható időn belül felváltsa az eurót és a dollárt tartalékvalutaként, már csak azért sem, mert nem konvertibilis, tehát az árfolyamát nem a szabad piac, hanem a kínai kormány kénye-kedve határozza meg.
A másik a nagymagyar ábrándozások egyik kedvenc nünükéje, Budapest, mint világkereskedelmi és penzügyi központ. Ezt már a rendszerváltáskor is bedobták, ehhez képest még regionálisan sem vagyunk sehol Bécshez vagy Varsóhoz képest. Az meg, hogy mi vennénk át Svájc vagy Szingapúr helyét… mégis milyen alapon? Mit tudunk mi kínálni a globális üzleti világnak, ami miatt ők ide akarnák befektetni a milliárdjaikat? Többszáz éves politikai és gazdasági stabilitást, három-négy világnyelvet beszélő lakosságot, a világ egyik legmagasabb életszínvonalát és legfejletteb infrastruktúráját, mint Svájc? Angolszász alapú jogrendszert, szuperliberális gazdaságot, ázsiai munkakultúrát, nulla korrupciót és a világ egyik legfontosabb kereskedelmi és hajózási csomópontját, mint Szingapúr? Meg persze a világ élvonalába tartozó oktatási rendszert, mi?
Mi magyarok nagyon szeretjük azt gondolni, hogy a futballokos gógyinkkal majd kemény munka nélkül érvényesülni tudunk. Pedig csak olyanok vagyunk, mind Csoki bácsi, aki a Babettáján száguldozva Charles Bronsonnak képzeli magát az amerikai Délnyugaton. Azzal a különbséggel, hogy ő legalább viccesen adta elő…
