A szarban levő diktatúrák jellegzetes szereplője a fiatal gazdasági reformer. Kubában is van most pár ilyen alak (a nevüket sosem bírom megjegyezni, az állami dohány- és rum monopóliumot képes mostanában csődbe vinni az egyik) aztán Törökországban is egy Erdogan-libling jegybankelnöki kinevezése után tört ki a pánik (ennek is efelejtettem a nevét, elnézést, mindjárt jönnek a radiátorszerelők, nem állok neki guglizni).
A fiatal gazdasági reformer a Főnök tetszésének megfelelő, gyors, látványos, hatékony intézkedéseket szokott meghozni, amikor a régi tányérsapkások inkább kimaradnának a balhéból. A fiatal gazdasági reformer beáldozható, mert a válság vagy magától elmúlik, vagy ha nem, akkor a fiatal gazdasági reformer forgalomból kivonásával, és egy régi, legalább óriási hülyeséget nem csináló elvtárs pozícióba rakásával gyorsan javítható a bizalom.
A fiatal gazdasági reformer nem szokta tudni, hogy értéke kb. a lőtéri kutya szintjén mozog, mert azt szokta hinni, hogy ő lesz az első, aki a 15 fokos vizet 16 fokos víz hozzáadásával 31 fokosra hevíti. A sok interjút és cikket pedig annak szokta betudni, hogy a sajtó a zsenialitása előtt hever aléltan.
