Remek összefoglalás arról, miért nem fogunk tudni tovább felzárkózni az EU átlagos jövedelemszintjéhez, még akkor sem, ha nem jön a hét szűk esztendő. De jön.
“2010-ben a foglalkoztatottsági rátánk (15-64 éves korosztály) jóval az EU átlag alatt helyezkedett el, sőt az egyik legalacsonyabb értékkel rendelkeztünk az uniós országok között. 2021-ben azonban a foglalkoztatottsági ráta már messze meghaladta az uniós átlagot…”
“…a növekedés különösen jelentős volt az 55-64 éves korosztály esetében, amit alapvetően a nyugdíjkorhatár emelése, illetve a kedvezményes nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítása magyaráz. Ma már a foglalkoztatottsági ráta az 55-64 éves korosztály esetében is meghaladja az EU átlagot, még annak ellenére is, hogy a nyugdíjasok várható életkora nálunk az EU átlagnál lényegesen – mintegy 3-4 évvel – kisebb”
“a KKE-országok túlnyomó többségében a termelékenység növekedése – ahogyan az egyébként a felzárkózó országoktól el is várható – bőven meghaladta az EU átlagos növekedését. Ez alól csak Magyarország és Szlovákia volt kivétel. Ez utóbbi két országban a termelékenység növekedése elmaradt az EU átlagtól”
“Az egy foglalkoztatottra jutó jövedelmek rangsorában így a 11 KKE országot tekintve a 2010-ben meglévő 4. helyről 2021-re – jól jegyezzük meg – a 10. helyre csúsztunk vissza, s ma már csak Bulgária van mögöttünk.”
“A magyar gazdaság 1998-2010 között a termelékenység – és ezáltal az egy foglalkoztatottra jutó jövedelmek – tekintetében 17 százalékponttal került közelebb az uniós átlaghoz. Ez az eredmény áll szemben a 2010-2021 időszak teljesítményével, amikor is nem tovább faragtuk az EU átlaggal szembeni termelékenységbéli hátrányunkat, hanem éppen ellenkezőleg, hátramenetbe kapcsolva 2,3 százalékponttal még tovább növeltük azt”
“A magyar gazdaság elmúlt bő évtizedének felzárkózási folyamatát értékelve összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az egy főre jutó jövedelmek közelebb kerültek ugyan az EU átlagához, ám ezt kizárólag a foglalkoztatottak számának markáns növekedése, a foglalkoztatottsági ráta emelkedése idézte elő, vagyis a gazdaság extenzív növekedési pályán haladt. A gazdasági felzárkózás motorja – a termelékenység alakulása – a felzárkózáshoz semmivel sem tudott hozzájárulni, sőt az ellenkező irányba dolgozott.”
“Így aztán nem meglepő, hogy a kialakított sajátos, unortodox magyar modell a gazdasági felzárkózás tekintetében mindössze a Kádár rendszer 1960-as éveit jellemző extenzív, és alacsony hatékonysággal működő növekedési pályájának a reprodukálására volt képes. Ráadásul, történt mindez egy olyan időszakban, amikor az Európai Unió historikus léptékű támogatásokat nyújtott a közép-kelet-európai országok gazdasági hatékonyságának növelésére, a felzárkózási folyamatának gyorsítására. Ezeknek a támogatásoknak a legnagyobb haszonélvezője pedig Magyarország volt”
