Mint a diplomáciában általában, itt sem az a fontos, ki mit mond, hanem hogyan és miért mondja. Biden és Putyin úgy tűnik, visszatérnek a hidegháborúban megszokott “ellenségek vagyunk, de tiszteljük egymást” stílushoz. Ez Putyinnak elsősorban azért jó, mert így otthon a nagy szovjet vezetőket idéző “komoly államférfi” képében tetszeleghet, Bidennek meg azért, mert így kevésbé kell állandóan kétfrontos háborút vívnia (lásd ugye Kína).
Azt viszont ne felejtsük el, hogy a hidegháború idején bár a szovjetek és amerikaiak soha nem konfrontálódtak direktben, rengeteg proxy háborút vívtak kis országok részvételével (és kárára). Nagy kérdés, hogy az újfajta status quo-ban Magyarországnak milyen szerep jut majd. Legjobb esetben a kádári időkhöz hasonlóan egyfajta közvetítő pozíció, legrosszabb esetben meg proxy csatatér.
Mondjuk ebben a helyzetben jól jönne egy hozzáértő diplomata a külügy élén trollkodó futsalkakadu helyett…
