Az alábbi cikk végigolvasását csak mazochistáknak tudom jó szívvel ajánlani (magam is hezitáltam, hogy megosszam-e), belenézni viszont mégis érdemes, ha meg kívánjuk érteni az általunk “Macbook-kommunistának” nevezett csoport gondolkodásmódját.
Először is a cikk hangvételéből és tartalmából egyértelműen kitűnik, hogy a szerző meg véletlenül sem a munkásosztály, hanem a berlini hipszter-középosztály tagja, aki egy multinál dolgozik jó fizetésért. Ezzel persze önmagában semmi gond nincs.
Azzal már inkább, hogy az illető, bár előszeretettel fitogtatja történelmi olvasottságát, láthatóan semmit sem értett meg az olvasmányaiból (vagy nem AKARJA érteni). Kezdi azzal, hogy jól leteremti a liberális és a baloldali mainstreamet, amiért azok lelkesen támogatják az “autoriter járványkezelést”, a lezárásokkal, home office-szal és oltási igazolásokkal, valamint az oltásellenesek “démonizálásával”. És ezt képes az első világháború kitörésekor tapasztalt nacionalista eufória tömegpszichózisához hasonlítani.
Közben pozitív példaként Trockijt hozza fel, aki annak idején a háború iránti lelkesedést a “kapitalista hétköznapok egyhangúsága” elleni lázadásnak nevezte. Azt a Trockijt, aki nem sokkal később a bolsevik vörösterror idején… well, nem a humanizmusáról és demokratikus módszereiről lett híres. Mondjuk tény, hogy az unalmas hétköznapokról sem.
Jellemző továbbá, hogy láthatóan fogalma sincs arról (vagy nem akar tudomást venni róla), hogy a történelem folyamán még egyszer sem volt példa rá, hogy egy pandémiát NE autoriter járványkezelési módszerekkel fékeztek volna meg (hogy ilyen a második világháború óta nem volt, talán összefügg azzal a ténnyel, hogy ilyen súlyos pandémia sem volt). Úgy látszik, a halálos vírusok ideológiai képzettsége hagy némi kívánnivalót maga után. Ezzel szemben a populista jobboldal (Trumpot beleértve!) ideológiai alapú támadásait a demokratikus kormányok járványügyi intézkedései ellen helyesli…
Fuck the system, a járulékos áldozatok meg… Well, Sztálin elvtárs frappáns megfogalmazása szerint ahol fát vágnak, ott hullik a forgács.
