Szóval az a helyzet, hogy itt most a beleszaladás tényállásának a fennforgásának a megállapíthatósága véleményezhető. Ugyanis ha Szilvay tényleg utánanézett volna, akkor talán láthatta volna, hogy ezügyben én nem “összeszázartam” hanem jogerősen pert nyertem. A Szilágyi Emőkét legutóbb fikázó Origó fizetett, és azóta kétszer bírságolta meg a végrehajtó, mert nem hajlandóak a bocsánatkést közzétenni.

Ezek a rendkívül alapos tudománymetriai bumbik, mint most Szilvay is, rendszerint elsiklanak a Oláh Miklós latin nyelvű levelezésének több kötetben megjelent kritikai kiadása felett, amit ez az “ingyenélő” Szilágyi Emőke jegyez. Szilvay igazán átérezhetné ezt, elvégre az ő hobbiját (bár Isten bocsássa meg a vétkem, a reneszánsz magyar tudósok kutatása nekem valahogy érdemibbnek tűnik, mint a személyes szexuális frusztrációk sajtó alá rendezése, amit Szilvay jegyez) is közpénzből finanszírozzák, ugye. Csak arra ugye nem szabad rákérdezni, mert az…izé…nemzeti. Ugye. Na mindegy is, ma már nem akartam dolgozni, de ami Ésik, nem múlik.