Normális esetben, amint meglátja az ember egy cikk szerzőjekent Fricz Tamás rezsimbohóc nevét, már görget is tovább. Csakhogy itt mégis csak arról van szó, hogy a kormánylapban egy olyan mameluk elmélkedik a Huxit előnyeiről, aki még a “hogy vagy?” kérdésre sem képes válaszolni anélkül, hogy megkapná a pártközpontból a részletes utasítást.
Ergo az ember felteszi magának a kérdést (mint minden rendes kremlinológus, amikor a Pravda lehozza Kuzma Matvejevics krasznodari olvasztár levelét arról, hogy a szovjet halbiológiában túlságosan nagy teret kapott a nyugatias ideológiai elhajlás) : ez most kinek szóló üzenet, és mit jelent? Próbáljunk hát meg mélyebben belemenni!
Először is: mennyire gondolják “odafent” komolyan ezt a Huxit dolgot? A rövid válasz: semennyire. Magyarország _nem_ fog kilépni az Európai Unióból. Először is (ellentétben Nagy-Britanniával) egy erről szóló népszavazáson 70-80% szavazna a bennmaradásra. Ha Orbánék esetleg a nép megkérdezése nélkül indítanák el a kilépést, akkor egyáltalán nem kizárt, hogy másnap már lángokban állna a Kossuth tér. Arról nem is beszélve, hogy a UK példáján látjuk, mennyire nehéz és hosszadalmas dolog lenne ez, még akkor is, ha valóban nagy a támogatottsága.
Az is teljesen egyértelmű, hogy Magyarország uniós tagság (és EU-támogatások) nélkül pillanatokon belül tönkremenne, a forint kb a venezuelai bolivar sorsára jutna, az életszínvonal pedig Ukrajna és Moldova szintjére esne. Fricz írja, hogy az EU-tagság megszűnésével számunkra előnyösebb “merkantilista” gazdaságpolitikát folytathatnánk, ami viccnek nem rossz, viszont nem árt vigyázó szemünket ismét a La Manche túloldalára vetnünk, ahol épp egy nálunk jó 20-szor nagyobb és fejlettebb gazdaság nyűglődik a kérdéssel, hogy az EU-val való szabadkereskedelem nélkül mit és hova tud exportálni…
Tehát akkor ez az egész cikk egy adag bullshit, és tényleg nem érdemes vele foglalkozni? Szívesen mondanám, hogy igen, de van egy kis bökkenő. Nevezetesen az, hogy amint Friczibohóc helyesen rámutat, az Európai Unió mély átalakulás előtt áll. Ez alapvetően két irányba történhet: a szétesés (illetve a mainál sokkal lazább, csak nevében Unió) felé, vagy egy még erősebb, politikai jellegű integráció felé.
Az előbbi változat felelne meg Orbánnak a leginkább, hiszen Magyarországot továbbra is (sőt, még inkább) privát hűbérbirtokaként irányíthatná (és a demokratikus látszatra sem kellene adnia), a német multiknak pedig megmaradna a low-cost adó- és vámparadicsom. Mondjuk a magyarok szabad európai munkavállalása veszélybe kerülne, az EU-támogatások megszünnének, és a nemzetközi politikai súlyunk az ország méretével lenne arányos, de ez megfizethető ár (mármint Orbánnak).
A másik (nevezhetjük macroni-nak) irány az erősebb politikai, katonai és gazdaságpolitikai integráció, amely az EU-ból egy kvázi-föderális államalakulatot csinálna. Na, ebből mi ki fogunk maradni. Teljesen egyértelmű, hogy Orbán “szuverenista” államfelfogásába (ahol természetesen ő maga a szuverén állam) az ilyesmi sehogyan sem fér bele. Ezt már az Európai Ügyészséggel kapcsolatban is láthattuk. A helyzet azonban az, hogy ezzel a nyugati föderalisták is (kimondatlanul) egyetértenek. Macron maga is a “kétsebességes Európa” proponense, ahol vannak a központi, föderalista államok, meg a periferiális, “másodosztályú” tagok, akiknek a státusa kb megegyezik azzal, amit az előzőleg leírt “laza” Európai Unióban élveznének.
Szóval szerintem a Magyar Nemzet cikke igazából egy “puhítási” kampány kezdete, ahol először jól beszaratják a közvélemény EU-párti részét (és felhergelik az EU-elleneseket) a Huxit-tal, majd a végén Bölcs Vezérünk elintézi, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Uniós tagok maradunk, de nem adjuk fel a szuverenitásunkat… illetve hát másodrendű európaiak leszünk, gyarmati jellegű gazdasági függésben, de az gyakorlatilag ugyanaz. Vagy nem?
