Nyilván beugrott mindenkinek, hogy a képet Rembrandt Van Rijn éjjeli őrjárat című festménye ihlette, ami valójában nem egy éjszakai jelenet, ezt a címet jóval később kapta az idők során besötétedett festmény.

Bár a remake nem követi szolgaian a barokk mester koncepcióját, de a nagyvonalú és lendületes ecsetkezelést azért jól érzékeltették azzal, hogy lazítottak a barokkra jellemző merev kompozíciós elveken, illetve elhagyták az anakronisztikus csipkéket és kalapokat is.

A két főalak azért teljes bizonyossággal felismerhető.

A polgárőrség házába készült festmény központi alakjánál az arcot derítő fényt Rembrandt egy vakítóan fehér gallérral oldotta meg, míg a másik képen ezt a célt a figura deréktáji domborulataival próbálták elérni. A jobb oldali figurák mindkét képen csaknem azonos testartást vesznek fel, de még a ruhájuk árnyalata is hasonló. Tekintetük a központi személyre tereli a figyelmet. Érdekes még a szimbolika is. Rembrandt képén a puska és néhány fegyver érzékelteti, hogy itt védelmi célokat teljesítő alakulatról van szó, de a másik képen ezt nagyon elegánsan egy behajtani tilos táblával oldották meg.

Érdemes még figyelmet szentelni a ruháknak is. Hát a barokk festményen piperkőc, túlöltözött figurák láthatók. Mintha a prájdra készülnének. Ezzel szemben a másik képen igazi férfiak, akik azzal is érzékeltetik a helyzet súlyát, hogy csak magukra kaptak valamit. A központi alak pl. a felesége sínadrágját és nagyobbik fia kissé szűk áltechnikai héjkabátját, az idősebb figura meg egy közbeszerző mellényt. Senkinek nincs ideje pózolni, mindenki rettentően siet, rettentően gondterhelt. Ha kicsit igazítanak a figurák kompozícióján, kevésbé hangsúlyossá teszik a hátteret, nagyon jól fog mutatni a Nemzeti Galériában.