Évekkel ezelőtt volt olyan ügyem, ahol egy állami szervezet (direkt nem írom pontosabban) levelezett az ügyféllel, akinek ettől fizetési kötelezettsége keletkezett. Csak épp az ügyfél nem tudott róla, mert olyan helyen lakott, ahol a Szezám utca 134-nél véget ért, és ott jött egy 50 méter erdő (valami vezeték védősávja) és a másik oldalon folytatódott a Szezám utca 136-tal. A lusta kézbesítő természetesen az erdő másik oldalán levő címekre egyszerűen ráírta, hogy “nem kereste”. Egy idő után büntetőügy lett belőle és gyorsan eltávolították.
Az állami szervet ez nem zavarta, ő kiküldte a levelet, beállt a kézbesítési vélelem a kedves ügyfél pedig basszon egyedül.
Ehhez képest amikor két magánfél szerződésben megállapodik, hogy szerintük mi lesz a kézbesítés rendje, jön a Fényes Tekintetű Ítélőtábla, akiknek az üzleti élettel annyi kapcsolatuk van, hogy a férjük szokott boltban vásárolni, és megállapítja, hogy a felek által szerződésben kialakított rend…az nem úgy van. Erre jogszabály ugyan nincsen, van viszont innentől kezdve fatva.
Olyan fatva, amely szembe megy a való élettel, de olyan apró-cseprő dolgok, mint a bugrisok élete, a magyar bíróságot a legritkább esetben szokták érdekelni. Ők értenek a Pp-hez és a Ptk-hoz, ez legyen elég.
