Minap a hungarikumok, avagy a parasztvakítás lélektana témakörben felmerült egy cikk megírásának a gondolata. Szerencsére más megírta helyettünk, linkeltem.

Én erről az egyetlen képről ejtenék pár mondatot, mert ahogy megláttam azonnal bevillant egy gondolat, a végére az is kiderül majd, hogy miféle.

Ebben az egyetlen képben benne van minden, amit a hungarikumról, mint “intézményről” tudni érdemes. …és az is, amit a legjobban gyűlölök ezen a világon.

Egy felnőttnek látszó (de nem az) nő kürtöskalácsnak öltözött, ezen pedig mindenki jól mulat, beleértve saját magát is. Ezt a képességet már gyermekkorban el kell kezdeni “fejleszteni”, magától senki nem szeretne kürtöskaláccsá válni, ahogyan bogárrá sem.

Nem tudom, hogy hungarikum-e, de egy jelölést mindenképpen megérne az a hagyomány, hogy a felnőttek saját frusztrációjukból eredő feszültségüket a saját (esetleg mások) gyerekeiknek megalázásában próbálják feloldani. Így volt ez az én gyerekkoromban is. Nem csak elfogadott, de elvárt is volt ez a gyakorlat.

Persze ha a kicsit is egésszségesebb lelkületű áldozat pár év múlva Martens bakanccsal (szigorúan piros fűzővel pimpelt) rúgta le a BKV viszonylatról a hasonló lelki praktikákkal próbálkozó házmester-komplexusos faszkalapot, akkor az devianciaként lett értékelve. Ilyet nem illik, tessék szépen bogárrá változni, vagy kürtöskaláccsá, ha az az elvárás.

A fenti kép a bizonyíték, hogy ez nem múlik el, nem lehet feldolgozni. Felnőtt korban már önként, dalolva vetjük alá magunkat az alázásnak némi fejsimogatás reményében.

Viszont nekem a képet megpillantva a bakancsom ugrott be váratlanul. Az se múlik el. Mai napig rendszeresen hordok ilyet, ha elkopik, azonnal veszek egy másikat. Nem fordulhat elő olyan, hogy ne legyen, mindig van. Bocs, de hozzám tartozik. Nem én akartam így, de megszerettem. Jó emlékek kötnek hozzá. Amikor először húztam fel kb. 16-17 évesen, akkor léptem rá arra az útra, amit felnőtté válásnak hívnak. Hülye egy fétis, tisztában vagyok vele, de soha nem fogom semmilyen frusztrációmat gyereken levezetni, és reggelente nem az ágy alól mászom ki kittinpáncélban. Nem nagyon érdekel, hogy ez így megfelel-e a társadalmi elvárásoknak. Ez van.