Olvasmányélményeim alapján régen a farkasjárta vidékeken a nyájat olyan kutyákkal őrizték, hogy a farkasnak eszébe ne jusson a nyáj közelébe menni, keressen máshol táplálékot. Rendben, egy farkasfalka veszélyes dolog, akit akár két térdig érő kóbor kutya kergetett már meg biciklin, tudja. (Velem már fordult elő ilyesmi).
Ha a kint hagyott jószágot megeszi egy ragadozó, akkor nálunk mi az első reakció? Irtsuk ki a ragadozót. Ennek eredménye az évi több tucat megmérgezett rétihéja és egerészölyv, mert “elviszi a tyúkot”. Természetesen mindenki ismer valakit, aki a saját szemével látta, hogy ez a két rágcsálóspecialista ragadozó tyúkot rabol, csak valahogy lefényképezni még sose sikerült a dolgot…
Arra gyanakszom inkább, hogy itt megint a Világ Legnemesebb Sportja, a vadászat felől fúj a szél. Mert a farkas kevésbé a lábasjószágra veszélyes. Az őz, meg a vaddisznó fáj itt igazán, a farkas, és a sokkal jobban elszaporodott aranysakál esetében is. Pedig ha az van, hogy legyen sok őz és vaddisznó (muflon, dámvad, szarvas) és etetünk, és karóba húzunk mindenkit, aki szerint hatalmasra felszaporodott vadállomány van, akkor számolni kell vele, hogy a természet beveti a ragadozókat a szaporulat ellensúlyozására.
Aki szokott akár az M3 autópályán autózni, az Gyöngyöstől Nyíregyházáig több tucat őzet fog látni, amint békésen legeli a vetést. Alsóbbrendű utakon pedig kétféle autós van: aki majdnem gázolt már őzet, meg aki gázolt őzet. Láss csodát, megjelent a ragadozója az aranysakál, amely egyébként az apróvadat is lelkesen pusztítja. Nagy kiterjedésű hegyi erdeinkben pedig a farkas.
Nyilván előbb-utóbb helyet kell találni ezeknek a ragadozóknak, amelybe a gyérítés is beleférhet. De a jelenlegi hírek szerint a Zempléneben egy falkáról lehet tudni biztosan, tehát maximum tucatnyi farkasról. De már vadászati nyomás alá helyezésről beszélünk. Na ja, a farkas nem fizet, mint az olasz vendégvadász…
