– Nyomban másképp érzem magamat, ha százezer frankom van – mondta. – Az ilyesmi fokozza a jó közérzetet.
– Honnan vett annyi pénzt?
– Gondoltam, amíg ön rendel, bemegyek rulettezni és feldobom a vagyonomat a rouge-ra. Véletlenül nyertem. Az ilyesmit jó jelnek tartom, úgyhogy rajta hagytam az egészet.
– Könnyelmű ember! Hát hiába prédikálok önnek?!
– Belátom, hogy helytelenül cselekedtem és nem teszem többé. De azért jelenleg örülök a pénznek, mert most már biztosítani tudom az ön szolgálatait, kis híján októberig.
– Még ez sem menti könnyelműségét.
Közben megkezdték az ételek felszolgálását, és Vanek úr hosszú időre elnémult.
