Én ugyan nem lakóparkban lakok, hanem egy lassan húsz éve épült “újépítésűben” és szerintem a következő a baj velük: Nem arra tervezik a legtöbbjét, hogy jó legyen bennük lakni. Persze sokkal jobb, mint egy százötven éve épült házban falat vésni az új villanyvezetéknek, meg kéményt béleltetni és hasonlók. Viszont a tervezési elv sokszor az, hogy a legtöbb, 30-70 m2 területű lakást bezsúfolni a lehető legkisebb helyre.
Ezért aztán jönnek az olyan dolgok, hogy ha a fürdőszoba egyik fala még tíz centivel hosszabb lenne, akkor pont beférne egy ilyen mosógép fölé állítható szekrény. De nem fér be, mert a mosógépnek ugyan tervezett 60 centi helyet az építész, ám nem számolt hozzá tíz centit a vízkiállásnak. Ilyenkor jön az, hogy a konyhának az a része, ahova a konyhabútor megy, nem oszható maradék nélkül 60-40-15 centis egységekre, hanem a konyhabútor mellett marad 9,5 centi hely. Ilyenkor jönnek a 180×290 alapterületű félszobák, mert 1+2 félszoba az drágábban adható el, mint 1+1 fél meg egy rendes spájz, hogy a konyhában ne kelljen kerülgetni a fritőzt és a turmixgépet. Ilyenkor jön a négy ventillátor szívja ki a levegőt, mert nem lehet huzatot csinálni típusú lakások, amely kiegészülve a 250-es belmagasságból állandó küzdelmet jelent a penésszel.
Nem állítom, hogy mind ilyen, az én mintám nyilván messze nem reprezentatív, de jó sok szép új lakással az a gond, hogy a tervezése közben nem gondolnak arra, hogy ott majd emberek fognak lakni….
hvg.hu
Tulajdonképpen mi a baj a Budapestet ellepő lakóparkokkal?
A szakma szerint a panellakótelepek szellemét idézik meg, mégsem ugyanazok a problémáink a földből kinövő társasházak jelenségével a fővárosban. Amíg azonban egy lakótelepi háznál körül tudjuk írni, hogy túl nagy, túl szürke, esetleg belül túl zajos, addig a városnegyedek képét átrajzoló épülettömbö…