Hát nekem a régi sorozattal kapcsolatban vannak benyomásaim. Akkori barátnőmmel rendszeresen néztük az epizódokat, amit ő láthatólag nagyon élvezett, én pedig egyáltalán nem.
Persze voltak benne jópofa jelenetek, de ez a laptop mellé komponált kávéscsésze fölött unalmas történetek bepötyögéséből egész jól megélő újságíró és a láthatóan unatkozó barátnők felszínes, de minden komolyabb kihívásoktól mentes élete tényleg úgy nézett ki, mint egy nőklapja mellékletből összeollózott kolázs.
(Tudom, fanyalgás, de akkor le sem merem írni, hogy számomra a Jóbarátok lelki, a Szívek szállodája pedig már inkább fizikai fájdalommal jár.)
Ámde ha volt bármi vállalható a szex és New Yorkban, az pont Samantha (szőke, vérbő bestia) karaktere volt, aki a látványos szenvedés és picsogás helyett egyszerűen csak dugott. Azzal, akkor és ott, akivel, amikor és ahol éppen kedve támadt. Valószínüleg ez is eléggé idealizált karakter, de a valóban felszabadult és független nőt ábrázolta, aki alapvetően jól érzi magát a bőrében, egyenrangú félként kezeli a partnereit, így tekint magára is.
Hát igen, kevés ennél irritálóbb és fenyegetőbb jelenség létezik azok számára, akik Istentől eredeztethető jogok alapján tartanak igényt a pinára és a reggeli rántottára.
