Nyilván sok az üres praxis és ezzel kell valamit kezdeni. Az angol katonai szakzsargon “last ditch” megoldásként ismeri azt, amikor a háború végső fázisában végtelenül leegyszerűsített fegyverek készülnek, és hiányosan képzett embereket minősítenek hirtelen teljes értékű katonának.
Ezzel az intézkedéssel csak annyi baj van, hogy a háziorvosi szakvizsga nem véletlenül van. Persze, egy valamilyen orvos jobb, mint a semmilyen orvos, de azért van abban veszély, hogy specialistákat engedünk oda, ahova generalisták kellenek, akik kiszúrják, hogy a női paciens hasfájása nem a töltött káposztától van, és sürgősen beutalják nőgyógyászati ultrahangra, akik attól jó háziorvosok, hogy közben rossz bőrgyógyászok, és ha látnak egy csúnya anyajegyet a beteg nyakán, akkor megnézik a hátát is. A “jó doktor” ideális esetben az egészségügy frontvonala, fel van készülve arra, hogy kiszúrjon pl. pszichiátriai bajokat, észrevegye, ha egy héten belül gyanúsan sokan jönnek ugyanolyan panaszokkal. Jó diagnoszta, aki képes egyszerre a belgyógyász és a sebész fejével is gondolkodni.
Persze ezek az ismeretek tanulhatók, és ráadásul jelentős részük azáltal tanulható, hogy a doktor kezén sok-sok beteg megy át, és rutinból különíti el az influenzást a sima náthások közül.
Kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy hány szakvizsgázott sebész vagy belgyógyász fog elmenni leszakadó térségekbe körorvosnak. Egy jól működő demokráciában ilyenkor interpellálnák meg ellenzéki képviselők Kásler miniszter urat, megkérdezve, hogy mégis az elmúlt tíz évben mi lett elrontva, hogy most (háziorvosi szempontból) hiányos képesítésű embereket kell betegek közelébe engedni. Esetleg megkérdezni azt, hogy felmérték-e hány aneszteziológus vagy szemész készül egy német vagy norvég klinika helyett a bivalybasznádi kistérséget választani…
