Jakab András tudományos fokozatainak és címeinek felsorolásától eltekintek, röviden annyi, hogy ő Magyarország kevés, nemzetközi szinten is tudományosan elismert jogtudósainak egyike, akinek tanulmányait rangos nemzetközi folyóiratokban olvasni. András ráadásul kifejezetten szakértője a billegő alkotmányosságú országok közjogi kérdéseinek.
Ennek ismeretében érdemes végigolvasni az alábbi tanulmányát, amely szerintem mélyebb jogi ismeretek nélkül is érthető, inkább ismeretterjesztő jellegű mű.
A cikk sorra veszi azokat az érveket, amelyeket a “feles” és a “forradalmi” alkotmányozás mellett szokás felhozni, és két szempontból is rámutat tarthatatlanságukra. Egyrészt a szakmai, jogtudományi tévedéseket mutatja be, melyet lelkesedéstől fűtött kollégái hajlamosak elkövetni. Másrészt felteszi azt az alapvető kérdést is, amelyhez nem kell a élvonalbeli alkotmányjogásznak lenni, hanem elég hozzá sima jogásznak: Oké, ez mind szép és jó, de pontosan mit is fogunk csinálni?
A tanulmány végén pedig javaslatot tesz, amely ugyanaz a lelombozó javaslat amit én is szoktam tenni: Nem forradalmárkodni kell, hanem szakszerűen és jól kormányozni. Ha ez megvan, a többi jön magától. Ha nincs meg, akkor pedig bármilyen alkotmánnyal ugyanazt kezdjük elölről.
Becsüljük meg ezt a tanulmányt, mert kifejezetten távolságtartó és szakmai, abban a helyzetben, amikor egyesek már nemesi ellenállást citálnak a történeti alkotmányból és tömeges felelősségvonásokról vizionálnak. Kampányanyagnak borzasztó, mert nem szerepel benne, hogy kit és milyen magas fára kell akasztani. Szerepel benne viszont a helyzet komoly jogászi értékelése.
