Az ő tevékenységét messziről figyeltem, mivel vannak bizonyos averzióim a mindenkori ügyeletes jó fej pappal kapcsolatban, előbb-utóbb mindegyiket (felekezettől függetlenül) felemészti a feszültség aközött, hogy az egyház, amelyiknek tagja, rendszerint nem jó fej.
A katolikusoknál a cölibátus miatt egyéb feszültség is szokott lenni, anno a Pázmányon a jó fej pap Tibor atya volt, akiben egy nagyon jó marketinges veszett el, olyan harmad-negyed éves lehetettem (ekkor már egyetemi tanulmányaimat a Tilos az Á helyén működő Zappa Caféban folytattam, csak vizsgázni jártam a Pázmány jogi karára) amikor valaki mondta, hogy megunta a jófejpapságot, és kiugrott a reverendából, persze jöttek az ilyenkor szokásos pletykák egy kedves nőismerőse gyermekeinek névre vételéről is. Na, de elég is Sándor kaján észrevételeiből a katolikus anyaszentegyházzal kapcsolatban, elvégre adtak két diplomát és hát ezek legalább nem fasiszták mint kedvenc református egyházam egy jelentős része…
Mert ez itt most a másik eset, a kiégés fő oka az, hogy rá kell ébredni, hogy Isten és az Egyház nevében bizony a legtöbbször olyan alakok (mint pl. Bayer úr) nyilvánulnak meg, akikről Jézus azt mondta, hogy na pont ilyennek nem szabad lenni. Gyűlölködik, fröcsög, szeretet mikroszkóppal se mutatható ki benne, bárki aki megpróbálkozik azzal a Krisztusi üzenettel, hogy ne legyél már seggfej mert milyen rosszul esne már neked, ha valaki veled lenne seggfej, na ugye, tessék jófejnek lenni a másikkal, azonnal ellenséggé válik.
Kínos szembesülni azzal, hogy a templomba járók jó része (felekezettül függetlenül) azért jár templomba, mert úgy gondolja, hogy templomba jobb emberek járnak, és nem is nagyon szeretné, hogy a templomba rosszabb emberek járjanak. A nemhívőkkel, szegényekkel foglalkozó pap foglalkozzon a nemhívőkkel és a rosszabb emberekkel és ne akarjon úgy csinálni, hogy ő a jobb emberek templomába járó híveknek is mondhat bármit, főleg nem azt, hogy mi a jó meg mi a rossz. Hogy jön ő ahhoz? Ahhoz a jobb embereknek megvan a saját papja, aki elmondja azt, amit a jobb emberek hallani akarnak. Takarodjon innen a reformpap.
Szegény reformpap meg néz, hogy ő elhitte, hogy a jobb emberek a templomban egy csóró izraeli ürge szeretetre épülő tanai miatt járnak oda, mivel a csóró izraeli ürge elég erős módon bizonyította elkötelezettségét a tanok mellett (meghalt értük) és hitünk szerint ekkor kiderült, hogy a csóró izraeli ürge valójában Isten fia volt, és tettével azt bizonyította, hogy ezekért a dolgokért érdemes akár magunkat is feláldozni, és jutalmunk az örök élet lesz.
Na nem. A jobb emberek a templomba azért járnak, mert ők jobb emberek, és engesztelhetetlenül gyűlölnek mindekit, aki akár papként, akár laikus testvérként figyelmeztetni meri őket, hogy a keresztény egyház (felekezettől függetlenül) tanítása pont az, hogy nincs jobb és rosszabb ember, mindenki elhívott az üdvösségre. Akkor is, ha nincs neki 5. számú tagkönyve mint Bayer úrnak, akkor is, ha történetesen azt dobta neki a gép, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy egyenesen szeretne másik nemű lenni.
Mert az a baj a keresztény tanítással, hogy arról szól, hogy ezek teljesen sokadlagos fontosságú dolgok, az a kérdés, hogy az illető jó vagy nem jó. Tudja felebarátját szeretni mint saját magát vagy nem tudja. Ha tudja akkor jó, ha nem tudja akkor nem jó. Az összes többi kritériumot szegény Krisztus egyszerűen nem mondta. A Hodász atyák tragédiája az szokott lenni, amikor a jobb emberek rájuk rontanak, hogy mit képzelnek magukról, hogy holmi isteneket és megváltókat merészelnek hozni a jól megszokott kis gyűlöletükbe.
