Most jöttem a Magyar Ügyvédi Kamara tisztújító küldöttgyűléséről. Küldött vagyok, az országos kamarában tisztséget nem viselek, így ez egy viszonylag gyors dolog volt, inkább networking dolog ez, mint bármi más.

A kamarai vezetés egy elég belterjes dolog. Alapvetően sok vesződséggel jár és a már bejutott emberek szeretnek bent is maradni, extrém ritka hogy egyáltalán bármi váratlan történjék, forradalomról pedig itt nem hallottak…szerencsére.

Ügyek mindig vannak, amelyek kamarán belülről nézve nagyok és jelentősek, de már a kamarai ügyekkel nem foglalkozó ügyvédnek is jelentéktelenek, legfeljebb bosszantóak, amikor a kamara már megint csinált valami hülyeséget – így a tagság.

Az orvoskamara esete azt mutatja meg, hogy ha az ügyvédi kamara állna bele bármibe, akkor az ügyvédi kamarát is egy nap alatt ugyanígy nyírnák ki.

A kamarák köztestületek. Ideális esetben átmenetet képeznek a teljesen önkéntes egyesületek és a hatóságok között. A funkciójuk egy-egy szakma egyben tartása és érdekképviselete. A világon minden szakma minden kamarája belterjes gittegylet, ez alól az orvosi kamara és a MÜK sem kivétel. Viszont jogállamokban ezek a belterjes gittegyletek képesek érdekképviseletre és 1000 ügyből abban az 1-2 esetben amikor nem lehet a színfalak mögött értelmesen megállapodni, a nyilvánosság elé viszik a problémát.

Normálisan működő jogállamokban. Magyaroszág nem normálisan működő, nem jogállam. Itt ha a kamara azt csinálja, ami a dolga, akkor jön Pintér Sándor ny.r. admirális és de facto beszünteti őket.

Csak ettől még az orvosok ugyanígy le fognak lépni, mert köszönik szépen a szaktudásukra van vevő olyan helyen is, ahol normális viszonyok között lehet dolgozni.

Csak majd akkor fognak nézni és természetesen rohamvésztörvényeket hozni, amikor majd kiderül, hogy a kamara egy csomó olyan munkát végez el, ami amúgy az állam feladata lenne. Hiszen ezért köztestület. Működő államokban.