Lebbezzünk-e fel ügyvéd úr és ha igen, akkor jegyezzük-e ellen a fellebbezést?
Rövidke nyelvi izék rovatunkban ma: igekötők.
Alapvetően persze tök egyszerű, nagyjából mindenkinek a fejébe verték, hogy ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybeírjuk az igével (pl. odamegy), ha mögötte áll, akkor külön (pl. lássuk be), ha meg egy “harmadik szó” is áll közöttük, akkor mind a hármat külön (pl. meg kell tudnunk).
Azért persze vannak érdekességek. Pl. hogy ez a harmadikszavas izé akkor is így van, ha maga az ige hiányzik. Pl. “Azt mondták, meg kell tudni az igazságot, és szerintem is meg kell.” Meg az is, hogy ez a “harmadik szó” ejtésben gyakorlatilag mindig hangsúlytalan, egyáltalán nem véletlen, hogy olyan sokan írnak olyasmiket, hogy megkell tudnom meg letudtam törölni. Ez utóbbi azért is trükkös, mert a tud amúgy ige IS. Vagyis letudtam a házit, de le tudtam a házit adni. Különösen tréfás amúgy, hogy gyakorlatilag minden olyan esetben, amikor “az igekötő és az ige között” áll egy harmadik szó, akkor valójában NEM is igéről van szó: a meg kell tudnia kifejezésben a tudnia az bezony főnévi igenév.
Aztán ott vannak a kettős igekötők, mint a ki-be járkál vagy a fel-le csapkod. Csak nem minden az, aminek látszik: pl. hiába van össze- meg vissza- igekötő is, az összevissza az nem kettős igekötő, azaz hiába írja a magyar lakosság 93%-a úgy, hogy össze-vissza csapkod, az valójában összevissza csapkod. Ha kissé belegondolunk, míg a fel-le járkál VALÓBAN azt jelenti, hogy fel(felé) is járkák meg le(felé) is járkál, addig az összevissza mászkált nemigen rakhatjuk őssze abból, hogy összemászkál meg visszamászkál.
Aztán persze néha nem is annyira könnyű eldönteni, valami igekötő-e. Történetileg az igekötők határozószókból erednek, és az átalakulási folyamat néhány esetben éppen a szemünk előtt zajlik, több tucat olyan izénk van, ami lehet határozószó meg igekötő is. Pl. az előre lehet határozószó és igekötő is, és nem is mindig könnyű eldönteni. Mondhatjuk, hogy a sajtó előre jelezte az aggályait, de a meteorológus meg előrejelezte a vihart. Csak hát indokolt-e a kétféle írásmód: jelent-e az előrejelezte többet, mást annál, mint hogy jelezte, mégpedig előre? A rá és annak ragozott formái is trükkösek: rá- igekötő létezik: ha a doboz tetejére teszek valamit, akkor rápakolok. Ámde rám, rád, ránk, ezek nem igekötők. Tehát ránk nehezedik a teher. Oké, de mi van, ha (ő)rá nehezedik az a teher. Igekötő az? Vagy a rá-csoport E/3 alakú tagja, szépen sorba illeszkedő viselkedéssel? A randinkon végig nézte a mérkőzést, de este azért még egyszer végignézte. Előre szólt, hogy amikor helyzet van, majd előreszól.
Igekötő-e az ellenőriz szóban az ellen-? Létezik ilyen igekötő, pl. az ellenállban egyértelműen az, mondhatjuk is, hogy “álljunk ellen”. No de mondhatjuk-e, hogy őrizzük ellen? És hogy ránduljunk ki? Vagy hogy tételezzük fel? Igekötő-e a tönkre-, agyon-, külön- vagy a sorba-?
Az igekötők problémaköre az, ahol talán legjobban szembeötlik a magyar helyesírás egyik nagy hibája: hogy a középiskolai szintnél is mélyebb nyelvtani ismeretek kellenének ahhoz, hogy helyesen tudjunk írni. És ez nem biztos, hogy jó dolog.