Tóth Tibor (írói nevén tiboru) barátom mióta a rendőrség nem tart igényt a szolgálataira, azóta különböző rokonai családfáját kutatja, ebből az alkalomból átfutotta a Bánság (ahonnan származik) összes településének anyakönyvét.
Ezt az oldalt a lelkész kalligrafikus minőségű írásképe miatt osztotta meg, én viszont azért osztom tovább, hogy a “régenmindenjobbvót” meg a “nemkellazoltás” és a “harmóniában a természettel” embereknek mutassak valamit.
Az anyakönyv tehát egy bánáti református magyar faluból van, bő száz évvel ezelőttről, júliustól októberig mutatja a halálozásokat. Tehát nyár, jó idő. Ebben az időszakban 17 haláleset történt, ebből 4 a fronton meghalt katona. Egy gyereket hároméves korában marólúggal megmérgeztek.
12 természetes halálesetből 7 (hét) azaz több mint a természetes halálozás fele csecsemőhalál. Egy kivétellel, aki másfélévesen halt meg, a télen-tavasszal született gyerekek nem élték túl a nyarat. Tehát nem a füstös szobában ülős, taknyos-ködös telet. Nem. A nyarat.
Nézzük a maradék ötöt! Egy 48 éves ember infarktust kapott, kettőt gyulladás vitt el bőven az 50. születésnapja előtt, amelyet ma alighanem egy alapos antibiotikum-kúra meggyógyítana. Egy embert ötvenévesen elvitt a gümőkór, amely ellen a hülyék gyerekeit leszámítva ma mindenkit oltás véd.
Özv. Kutasi Bálintné 85 évesen végelgyengülésben halt meg. Ő egyedül, az abban a negyedévben meghalt 17 emberből élt több mint 50 évet. De régen minden jobb volt, eleink oltás meg kórház nélkül is makkegészségesek voltak, ugye.
