A miniszterasszony, aki ezúttal egy elmosódott buszpályaudvar előtti zsánerfotót csatolt, szelektív látással-hallással vádolja meg a magyar sajtót, hogy egy olyan jelentős fejleményről, mint hogy Peter Gauweiler CSU politikus a rangos Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain védi meg Magyarországot. (Magyarország alatt természetesen a magyar kormány értendő).

Mi általában tartózkodunk attól, hogy a különböző nyugati napilapok véleményrovataiból idézgessünk. A héten például volt egy cikk, talán a Spiegelben, amelynek konkrétan az volt a címe, hogy Orbánnak tele a nadrágja.

Nade egy Peter Gauweiler nem afféle megmondóember, hanem befolyásos CSU-Politiker, nicht wahr? Nicht wahr.

Gauweiler képviselte a gazdag bajorok azon részét, akik szerint egy fillért se kell adni a görögöknek, és egyéb kérdésekben is a CSU jobb szélén állt és áll. Olyannyira, hogy 2015-ben, mikor a CSU alelnöke volt, úgy szembekerült az elnök Horst Seehoferrel, hogy belementek egy “te vagy én” helyzetbe, majd mikor kiderült, hogy a tagság nagy része Seehofer mögött áll, Gauweiler lemondott az alelnökségről, visszaadta mandátumát a Bundestagban és minden politikai tisztségéről lemondott és azóta sincs semmilyen tisztsége se a CSU-ban, se máshol.

Nem a mi tisztünk eldönteni a bajor belpolitikát vagy megmondani, hogy Seehofer vagy Gauweiler álláspontja a helyes. Csak azt tesszük hozzá a Miniszterasszony diadalmas híréhez Magyarország befolyásos barátjáról, hogy az illető egy a mainstreamből hat éve kinyírt, ismert kőkonzervatív puffogó. Az, hogy írt egy véleménycikket az FAZ-be, kb. annyira jelentős fejlemény, mint amikor valamelyik ballib orgánumban megírják, hogy Orbán csúnya gonosz diktátor.