Nos.

Múzsa, 2023. 02. 11.

“Az infláció természetéhez hozzátartozik, hogy egy idő után vége van. Van valamilyen tényező, ami elkezdi felverni az árakat (pl. az energiahordozókat szállító ország elkezdi fegyverként használni az árazást, a covid miatt globális szállítási káosz alakul ki, a túl sok piacra nyomott pénz miatt a fogyasztói oldalon túlköltekezés van, ilyenek). Azok jól felmennek, majd – ahogy Panamajack könyvében az érdeklődők elolvashatják – emiatt eltolódik az egyensúlyi ár, előbb utóbb elkezd csökkenni a kereslet, ezért a kereskedők nem tudják tovább emelni az árakat, az infláció szépen lelassul.”

Múzsa 2023. 05. 10.

“Ezzel együtt az inflációnak, ahogy már többször leírtuk, előbb-utóbb vége van, mert kifullad, az árak előbb-utóbb elérik azt a szintet, ahol az embereknek egyszerűen nincs pénze az árura. Ez jól hangzik, ha steril közgazdaságtani tényként kezeljük, valóban egy katasztrófa. Kb. ugyanaz, hogy ha megúszunk egy súlyos gyomorfertőzést három nap hányással és hasmenéssel, akkor utána már nem lesz gyomorfertőzésünk. Csak épp ki leszünk száradva, alultápláltak és halálosan kimerültek leszünk, lenullázott bélflórával és bele fog telni, életkortól és kondíciótól függően napokba vagy telik, míg teljesen felépülünk. Lehet egy ponton infúzióra kötve fogunk haldokolni az ügyeleten. Vagy épp belehalunk.”

Nagy Márton 2023. 06. 28.

“„Ez egy fogyasztási sokk” – összegezte, majd hozzátette: a SZÉP-kártyával, a babaváróval és a csok-kal kapcsolatos intézkedésnek pontosan az a célja, hogy „simítsák” ezt a sokkot, és segítség a költségvetést.”

Az van, hogy már megint szembejön a gonosz klasszikus közgazdaságtan, amelyet egyformán utál a Nemzeti Ügyek Kormánya és a Múzsakommentelők Alexandre Kojev Szociálökonómiai Platformja. De attól még szembejön. Mindig szembejön. És nem, nem mi vagyunk ilyen kurva okosak, hogy ezt előre láttuk. Csak egyszerűen mindig szembejön.