“Mi az a proletárdiktatúra?
Ez könnyű: amikor a prolik diktálnak”

(Tanú)

Jelenleg Magyarországon proletárdiktatúra van, megengedően proletár-autokrácia. A proletár szó persze eredetileg valami egészen mást jelentett, de minthogy a nyelv folyamatosan változik, mi se ragaszkodjunk az eredeti jelentéséhez, nyugodtan használjuk úgy, ahogy nagyjából mindenki a mai beszélt magyarban: a proli az valamiféle kulturálatlan tahó. Semmiképp ne essünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk, a proli kétkezi munkás. Megfelelő neveltségi szinttel, empátiával és nagylelkűséggel viselős munkásemberek milliói nevében magam is tiltakoznék az ilyetén értelmezés ellen, és míg a mérleg egyik serpenyőjébe őket tenném, a másik serpenyőben ott volnának a műveletlen, ostoba, a neveltetésük során a mondásbéli gyerekszobát sajnálatosan nélkülöző, magukat amúgy értelmiségiként definiáló, felsőfokú végzettséggel bíró sültparasztok.

Nem, a proli nem melós: a proli valami sokkal elemibben ártalmas. A proli mindenek előtt és legelsőképpen kicsinyes. Akkor is képtelen volna a nagylelkűségre, ha az orrba baszná őt egy mézillattal viselős, fázós hajnalon. Lételeme, hogy különbnek érezze magát, ámde ehhez a törekvéshez nem társul sem tehetség, sem szorgalom, sem elhivatottság. Így aztán gyakorlatilag MINDENT, ami értékes, ami nemes, ami jó, ami előremutató vagy rajta kívül bárki másnak is hasznos, ő szarral és sárral ken be. Jellemzően büszke bármire, ami neki se inge, se gatyája, de semmiképp nem járult hozzá tevőlegesen: ő büszkén magyar, büszkén férfi, büszke nyakas kun és így tovább: büszke, amikor nyer az olimpiai vízilabdacsapat. Cserébe nem szégyelli magát, amikor az általa lelkesen támogatott, regnáló magyar kormány emberellenes jogszabályokat hoz, mi több: büszke arra is. Képtelen kinézni a maga szűk valóságából, képtelen egynél számosabb szempont egyidejű figyelembe vételére. Mivel erényei nincsenek, ezért hatalommal a kezében azonnal csicskáztatásba kezd. Ha nem bír hatalommal, akkor élvezettel dörgölődzik mindenhez, amit erőnek vél: legjellemzőbben az erőszakot keveri az igazi erővel, mint keszont a faszommal. Majdnem biztosan és széles mellkassal áll bármilyen kezdeményezés mellé, amire jellemző az alábbi négy feltétel együttes teljesülése:

– neki semmibe nem kerül
– az áldozat nem agresszív
– neki magának semmilyen előnye nem származik az egészből
– másoknak rosszabb lesz ettől

A proli – főleg ha kormányon van – lelkes támogatója mindenféle társadalmi rétegek elnyomásának, azok jogainak korlátozását meredt pénisszel konstatálja. A proli kedvenc fordulata a “nehogymárne”. Nehogy már ő ne zabálhassa fel a kiflit kifizetés előtt, hát kinek ártunk, ugye, meg amúgy is éhes, meg amúgy is a rohadt bolt az valami tolvaj ELEVE, aki a kisembert zsákmányolja hetedíziglen, és NEHOGY MÁR majd Ő, Ő éhezzen 13 percig! A magántulajdon fogalmát, amennyiben az valaki más tulajdona, fel sem fogja, különösen ha a tulajdonos nem konkrét személy (amit még esetleg befogadni képes szűkös agya), hanem szervezet vagy intézmény. A gyár, a hivatal, az állam vagyonát gátlástalanul pazarolja: hazahordja a ceruzákat, iskolai nyomtatón gyárt színezőket a gyereknek, a boltban beleiszik a vízbe. A proli támogat minden törekvést, aminek a lényege, hogy ha neki szar volt, mindenki másnak is legyen az: vissza kell hozni a sorkatonaságot, a gyereket igenis fel kell képelni, az asszony helye meg a konyhában van. A proli képes elmenni egy ballagásra farmerban és melegítőben, ha a melegítőfelső ADIDAS, tehát drága, vagyis akkor “szép” ruha. Ha véletlenül mégis nyakkendőt vesz, pl. mert esküvője lesz, akkor a nyakkendőjét még az apja kötötte meg a ballagásra, amit azóta is fogason tart, megkötve, mert rászánni a 20 percet valami kényelmetlenségre az ő világában a gyengeség jele. A proli emeltett – mondjuk ki – geci buta. NEKI igenis nyolcszázezeret kellene keresnie árokásással vagy olyan betanított adminisztratív munkával, amit egy libériás csimpánz is elvégezne. Nagylelkű pillanataiban szentül hiszi, hogy MINDENKI keressen nyóccázezret, ide értve a szalámigyár dolgozóit is, de a szalámi az kerüljön ugyanennyibe.

A proli sértődős és passzív-agresszív: ha egyszerűen közlöd a tényt, hogy de, kis szívem, ha te felzabálod a joghurtot még azelőtt, hogy kifizetnéd, akkor proli vagy, kiakad: érzi azért ő, hogy mosdatlan bunkó, csak kellemetlen neki: tipikus mondata a “jó, akkor én biztos proli vagyok”. Ezen a ponton persze TŐLED vár valamiféle meghátrálást. hogy elkezdd – az ő módszerével – relativizálni, hogy hát nem is pont úgy gondoltad. De, úgy gondoltad. Igen, az vagy. Jó hír, hogy TUDSZ változni. Miként az alkoholizmus első lépése is az, hogy elfogadd, alkoholproblémáid vannak, ez a dolog is a belátással kezdődik. Igen, kulturálatlan proli vagy, de van kiút: először kezdd el másolni a kulturált emberek szerepmintáit. Jó esetben magadévá teheted pár év alatt.

A proli egy fél fokozattal műveltebb variánsa a nyárspolgár. Őrá már tapadt némi kultúrmáz, de ez nem érint mást, csak a felszínt: nem kezd nyílt színi zsidózásba, csak finoman utal rá, hogy az egyenruha színe azért a csukaszürke. Ő az, akinek persze vannak cigány barátai, de azért főleg kvótaként vannak, és hát persze a barát szót itt úgy kell elsősorban érteni, hogy a szomszádjában lakik egy ilyen család, akiket még nem jelentett fel. Az értekezés további részében őket is soroljuk most be a proliba.

Ez a dolog van: ha megfeszülünk sem fogunk megszabadulni tőlük a büdös életben, mert a jelenség forrása az a kettősség, aminek értelmében majdnem senki nem különleges, viszont mindenki szeretné magát annak érezni. Ezt a problémát értelmes és kulturált ember többféleképpen is meg tudja oldani: kiválóvá válik valamiben, esetleg simán elfogadja önnön átlagosságát. A prolik nem: ők mindenki mást szeretnének lehúzni. A baj nem itt kezdődik: a baj ott kezdődik, amikor ezeket a rétegeket egy politikai erő elkezdi kiszolgálni. amikor – a fenti idézetnek megfelelően – elkezdenek a prolik diktálni. Hoznék egy direkt nem politikai példát:

Havasi Balázs pl. minden kétséget kizáróan kiváló zenész. Csak rájött arra, hogy a vegetás pörkölt – operett – török szappanopera háromszögben létező tömegeknek van pénzük, és sokkal kevesebb munka belőlük megélni és KISZOLGÁLNI az ízlés(telenség)üket, mint tanítani őket. Ezért aztán nem az van, hogy a közönséget felemeli a maga szintjére, helyette lemegy útszéli kutyába: 5 dolláros stockzenéket ad elő élőben, nagyívű vonósokkal, fejjel lefelé doboló Hooligansszel meg kibuggyanó csöcsű hegedűssel. Lelke rajt: amíg légy van, lesz szar is.

Csak nekem meg engedtessék már meg, hogy befogjam az orrom.