- Támogathatsz minket -
No menu items!

Újra megcsinálták. Szervezetten, jókedvűen és sokan. A Margit híd budai hídfőjétől tekertem az Oktogonig, az élőlánc csaknem folyamatosan, megszakítás nélkül szegélyezte a Körútat. Transzparensek, dudaszó, jelszavak a levegőben.

Ahogy azt már korábban is fejtegettük, nem az ebben a nagyszerű, hogy a kormány majd összehúzza magát, értelmesen használja fel a költségvetési bevételeket. Pláne nem fog elhúzni oda, ahová való. Az ellenzék sem mostanában fog ellenzékként fellépni. Viszont ez a generáció megcsinálja azt, amit mi nem voltunk képesek megcsinálni, az előttünk járók meg még annyira sem. Kiállnak magukért, de nem csak magukért. Pont az látszik erőre kapni, amit eddig nem igen tapasztaltunk. A szolidaritás, az összetartás és az eltökéltség. Politikát csinálnak, demokráciát. Ilyenkor örül a Múzsa. Sőt, reménykedik.

Mi van? Baj van.

Persze nem váratlan, csak nagyobb a kelleténél. Az van, hogy Orbán Viktor, hosszú évek óta először, elszámolta magát. Ez nem azt jelenti, hogy meg is fog bukni, vagy elsöpri a népharag, tüntettek már ellene eleget, de azért nem alszik nyugodtan (bár a Xanax csodákra képes).

Tahópénz

Az andorrai égés 31 évvel követi az irapuatói égést, és közben még számtalan égés volt. Mind-mind ugyanarról a jelenségről szól, amelyikről évek óta blogolunk és blogolnak mások- A féltudás, az alkalmatlanság, a poshadás, ezer neve van ennek a démonnak, amelyet nem bírunk kiűzni.