Az egyik szemem sír, a másik szemem nevet.

Egyrészt örülök, hogy egy HÖK, ahonnan sok jövőbeli aktív közéleti ember és vezető kerül ki, aktívan kiáll egy fontos ügy mellett.

Másrészt meg helló, jóreggelt kívánok, tavaly ősszel volt vagy hat sztrájk, polgári engedetlenség, élőlánc, tüntetés, medveherélés és macskanyúzás, ahol _korábbi_ hallgatók álltak ki azért mert őket ugyanúgy szívatják, mint most a bölcsészkar oktatóit. Akkor nem volt kiállás, spongyát rá.

Nade most? Mert azt értem, hogy Buta Bélának Butavárfokoson, csak az fáj, ha az ő lábába megy szálka.

De ti, drága bölcsészeim, ugyan dugjátok már ki a fejeteket a tarisznyából és ne csak magatok mellett álljatok már ki, hanem Kovácsné Ilike néni mellett is, aki lehet, hogy 1988-92 között volt BTK hallgató, és azóta az Egyházastoportyáni Árpád Vezér (korábban: Ady Endre) Gimnáziumban magyartanár, de pont azt csinálják vele, mint a BTK oktatóival, akik között lehet, hogy vannak évfolyamtársai.

Értsük már meg végre, hogy a saját magunkért kiállás, az a nulladik lépés. A politikai aktivitás ott kezdődik, amikor másért is kiállunk, főleg ha pont ugyanaz a baja, mint nekünk.

Menjetek be az amerikanisztika tanszékre, és fordíttassátok le ezt a mondatot:
United we stand, divided we fall.
Or go to hell.

UPDATE: csak decemberig tekertem vissza a fb oldalt, november 28án részt vettek élőláncon. Elnézést kérek.