Még egy nőnapi poszt, Rózától, aki a maga utánozhatatlan stílusában teszi helyére a dolgokat. Olvassátok szeretettel!

“Te férfi ma kénytelen vagy keresni valami gazat meg szivecskés milkát, mer este nem lesz szex, vagy anya nem áll szóba és eshetőség, hogy anyós főz és csak ő tudja mi van a levesbe…
A véleményem nem az emancipációnak szól, bár onnan is meg lehetne közelíteni éppen.
Lehet, hogy ez azért hagyott mindig hidegen, mert engem csak arra degradál mint nőt, hogy kb. ennyire vagyok csak hülye, hogy ettől leszek fontos, ha a férfi nem felejt el legalább ma.
Az is lehet, hogy csak nem akarok egy halott növényt az asztalon, vagy mert amúgy van egy közepesen szar életem, közepesen szar munkám, és ez így lesz továbbra is merhát a bunkó főnököm mégicsak hozott hóvirágot meg bort…
Nem tudom, hogy az ilyen hülyeség-napokat ki tartja fenn? A tradició, a virágosok, a férfiak, vagy a nők? Tőlem törlődhetne. (Najó, talán a “May the 4th”-nak van létjogosultsága.)
Nem, nem vagyok sem frusztrált, sem férfigyűlölő, sem nem “szegény, de szar élete van”.
Az egész nőnapság pont a férfiakat alázza meg.
Kösz nem.”

Róza