Valamelyik olvasónk kommentben megfogalmazta azt a lényegi kérdést, hogy kell-e sajnálnunk egy bűnőző gyerekét, egy másik pedig azt találta felvetni, hogy nem lenne-e jobb, ha a gyerek tisztességes homoszexuális/leszbikus/LMBTQ szülőkhöz kerülne, hiszen az anyja egy bűnöző. Kedvencem pedig a minek legyek empatikus egy végrehajtóval, aki minden empátia nélkül végrehajt.
A fentiekből az derül ki, hogy pont a gyerek érdekeivel, jogaival eléggé kevesen vannak tisztában.
Egy egészséges társadalomban a gyerek érdekein alapulnak a jogai is. Vagyis azt veszik figyelmbe, mire van szüksége egy gyereknek ahhoz, hogy szellemileg, lekileg és testileg egészséges felnőtté válhasson. Nem meglepő módon ugyanis egy egészséges társadalomnak az egészséges egyén a feltétele, aki azon túl, hogy fizikailag lehetőleg épp, képes közösségben élni, együttműködni társaival, követi a szabályokat, hasznos tagja a közösségnek. A megfelelő hőmérséklet, tápanyag és folyadék szükségessége mindenki számára egyértelmű, de a fejlődés lelki szükségleteit már kevesebben képessek a helyén kezelni.
“Apám pofán vágott, mégis ember lett belőlem”
Hát nem azért, hanem annak ellenére. Ráadásul az, hogy milyen, arról maga a kijelentés tanúskodik a leghitelesebben. Eléggé természetes, hogy a viszonyítási pont az saját magunk vagyunk – ember az, aki hozzám hasonló. Ez sajnos egy teljesen hibás megközelítés, ami téves következtetésekhez vezet. Valójában az ember az, amivé ideális körülmények között válhat. A többi részeredménynek tekinthető, ami nem azt jelenti, hogy semmit nem ér, csak éppen van rajta mit javítani. Mindannyian ebbe a halmazba tartozunk, éppen ezért érdemes arra törekedni, hogy saját gyermekeink számára megteremtsük az ideális feltételeket.
A tudomány, aki természetesen nem tévedhetetlen, ebben is segítségünkre siet. Egyre inkább az az általános vélemény, hogy a társadalomba való beilleszkedés az emberi kapcsolatok kialakulása és a kötődési stílusok erősen összefüggnek egymással, ebből a szempontból persze kölönbség van a gyermekkori és a felnőttkori kötődési stílusok között, de elég nagy az egyetértés abban, hogy mire lenne szüksége egy gyereknek az egészséges fejlődéshez.
Most nem fogok itt hivatkozni meg szó szerint idézni, van elég mosipelusos, hurcibabás, igény szerint táplálós szülő szerintem az olvasóink között, akik fejből képesek ilyesmire.
Tehát… A kötődéshez leginkább gondoskodó és szerető személyekre van szükség, akiket szülőknek hívunk attól függően, hogy vérszerinti, vagy nevelőről van szó. Amit nyújtani tudnak, az a biztonság. Ha nyivákolok felvesznek, ölelgetnek, táplálnak, kicserélik a pelusomat. Ha ez egy kiszámítható és rendszeres reakció, vagyis a törődés iránti igény jelzése kiváltja a megfelelő szülői viselkedést, akkor kialakul a bizalom és a biztonságos kötődés. Minél kevésbé kiszámítható a szülő reakciója, annál inkább a bizonytalan felé tolódik a kötődés stílusa (bizonytalan, elkerülő, dezorganizált), a spectrum végén pedig jobbára a bántalmazott és “árvaházban” felcseperedett gyerekek helyezkednek el. És hát az a helyzet, hogy bizonyos bűncselekmény típusok elkövetőinél a dezorganizált kötődési stílus nagyszámú előfordulását detektálták. Jellemzően olyan cselekményekről van szó, ahol a bizalom különös fontossággal bír, mint pl. A lopás, csalás stb.
És hát hogyan lehet gyorsan kiváltani a dezorientált kötődési stílus jellemző viselkedési attitűdjeit? Szeparációs szorongással. A szüleiktől elválasztott 12-48 hónapos gyerekek gyakorlatilag napokon belül produkálják ezeket a tüneteket.
Persze ez most egy leegyszerűsített összefoglaló volt, de a konklúzió mindenképp az, hogy nem nagyon van annál kegyetlenebb tett, mint egy gyereket elszakítani a szüleitől. És bár a fejlődése sok egyéb tényezőtől is függ, de ezzel a lépéssel elég jó esélyt adunk annak, hogy nem jól szocializálódott, szorongó, bizalmatlan, rosszabb esetben potenciális bűnelkövető felnőtté váljon.
Ezért az alapvetésnek annak kellene lennie, hogy a szülő lehet szegény, lehet büntetett előéletű, lehet iskolázatlan, de a gyereknek mindaddig nála van a helye, ameddig gondoskodni tud róla. Ez nem a szülő, hanem a gyerek szempontjából fontos. Ha kiszakítod ebből a kvázi szimbiózisból, akkor kurvára biztosnak kell lenned abban, hogy kompenzálni tudod az ezzel az élménnyel együtt járó óriási traumát. És az sajnos nem fog segíteni, ha majd fél év múlva találsz neki LMBTQ szülőket, mert a biológia magasról szarik a politikára,, neki az a lényeges, hogy az alatt a fél év alatt, amíg a gyerek nem igazán tudott senkihez kötődni, milyen lelki sérüléseket szenvedett el.
És igen, a nem joghoz értő véleményem szerint, ha ezt nem veszik figyelembe az előzetes letartóztatásnál, de akár a büntetés kiszabásánál, akkor ezt a gyakorlatot meg kell változtatni úgy, hogy ne szarjon magasról a gyerekek jogaira és érdekeire.
(Ha kialakul az elölhordozós, bölcsibe adom/nem adom, szaranyavagy diskurzus, törölni fogom a posztot.)