Valaha reménykedtem abban, hogy „komisszár elvtárs és elvtársnő” demográfiai okokból kifolyólag idővel a feledés homályába merül, de miután a túlzott megfelelési vágy és az alkalmatlanságból eredő frusztráció mindig velünk marad, bőven van utánpótlás. Az ilyen Dopeman és Tóth Gabi félékkel egészen addig nincs is baj, amíg nem kapnak feladatot, ahhoz passzoló hatalommal. Ha mégis, akkor csak abban reménykedhetünk, hogy lesz erejük visszautasítani.

Ezen az íráson meg felröhögtem, ha nem is teljesen őszintén