Ezt mondtuk mi is. Aki örült, hogy szívatják a német multit, most nyilván örül annak is, hogy kevesebbet ér a pénze. És amit Vakmajomék is sejtetnek: ez innen még tud ám sokkal rosszabb lenni.
A Kelet és a Nyugat közötti közvetítő szerep már a Kádár-korszak óta az egyik fő mítosza a magyar kül- és gazdaságpolitikának. Akkoriban egyébként volt is némi realitása a dolognak, hiszen a "legvidámabb barakk" valóban érdekes volt mind a nyugati befektetői és politikai köröknek, mind a Szovjetuniónak.