Az Indóház magazin elején van fotósrovat, ahol elvetemült vasútbarátok kimennek a mezőre, mert megtudták, hogy X vonat a szokásos két döcögő Bz kocsi helyett valami mozdonyos dolog lesz.
Mittudomén, lerobban a Bz motor és hirtelen megkérik a közeli betongyárba cementet hozó tehervonat mozdonyát, hogy ha már úgyis ott áll egy napot a rakodás miatt, ugorjon be egy körre. Ilyenkor készülnek az “egzotikus” fotók, amikor a döglött Bz kocsit egy nagy dízelmozdony húzza. Az utasoknak mindegy, ők az ilyen kalandok miatt (mert persze a segélymozdony ledumálása okozott mintegy 4 óra késést) már régesrég busszal járnak. Mert ha nem késik, akkor is az van, mint a legendás csigaemberes Debrecen-Mátészalkai vonalon, hogy a sín miatt egyébként is csak hússzal lehet menni.
Nade azok a senki által nem szeretett vidéki mellékvonalak, amelyeket régesrégi HÉV vonalakból (építetté: Bivalybasznád frissen rendezett tanácsú várossá előlépett közönségének gyűjtéséből, báró Füzesséry-Wasserschnecker Edvárd földadományára Perlmutter Ignácz és társa vasútépítő cég, 1889, államosította a MÁV 1896, azóta is basztak hozzányúlni) tartanak fenn a mai napig.
A balatoni nyári forgalom meg a presztízsüzem. Aha, román tolatómozdonnyal, amelyeket húsz éve felújítottak és remotorizáltak, ezért még úgy-ahogy húzzák az igát. Ha pedig a kaposváriaknak az a hülye ötlete támad, hogy a légkondicionált busz helyett vonatoznának, hát így jártak. Pedig azok a somogyi mellékvonalak gyönyörűbbnél gyönyörűbb tájakon futnak. Csak hát pusztulásra vannak ítélve.
Pedig ilyenkor az ember belegondol: a déli part expresszvonatai is százéves kerékpárszállító vagonokkal közlekednek. Pedig ha erre a vonatra is lenne akasztva egy, akkor bent a dombok között, sima mezőgazdasági dűlőutakból XC monti/gravel pályákat lehetne kitűzni a dombok között, ha a rendes utak nem kátyúparádék lennének, szép dimbes-dombos országúti köröket különböző nehézségekkel. Azokon a mellékutakon napközben a kutya se jár (tudom, mert szoktam arra bringázni a zsúfolt Balaton-part helyett)
Ha a Balatoni turisztika nem arra koncentrálna, hogy senki által nem látogatott ötcsillagos kaszárnya-szállókat húzzanak fel az északi parton, ezek a vonalak ideális kerékpárturizmus-ütőerek lennének. Ha Máriafürdőn nyaralsz, gurulj le Fonyódig és minden állomáson leszállva van egy útvonal-ajánlat. Amikor megunod, a legközelebbi állomáson felszállsz és visszajössz Fonyódra. Az állomásokon van víz, pumpa, szerszámkészlet, pótbelső. Útvonalból van végig aszfalt (távolság és szintkülönbség alapján mondjuk 3 kategóriába sorolva a gyerekkel is teljesíthetőtől a haladóig) van kicsit földutas-zötyögős gravle meg az erdészeti úton hardcore monti.
Vagy van az, hogy a tihanyi Plage 18-on kifekszel a 30000/2személy gazebo alá (az árban a prosecco benne van!) a parasztok meg dögöljenek meg a Dácsia vontatta ócska vagonban.