Egyik kedves élményem Gézával, hogy épp az állatkertben jártam (A nyíregyi jobb! Frankón!), amikoris Gézához értünk. Az állatkerten árulnak levesszöldséget, hogy azt kell adni az olyan cukkermukker állatoknak, mint a tapír. Egy hagyományos eleganciával öltözött matróna egy nagy zacskó ilyennel állt Géza körleténél, és szemenként etette a jószágot belőle. Ugyanis a tapírok jellegzetessége, amelyet Géza épp demonstrált is, hogy méretre kb. egy megtermett yorkshire kanra hasonlítanak, egy bizonyos szempontból viszont egy jó karban levő ménre.

Igen. Abból a szempontból. A néni párás szemmel adogatta a negyed zellereket és répákat Gézunak, aki épp állt ott a maga teljes tökéletességében. Annyira intim pillanat volt, hogy ki is jöttünk gyorsan. Röhögni.

Igazán örülünk hogy Géza immár jó kezekben van, és az ügyészség is khm szóval értik. A CSR és a PR egyik alaptétele az alignment, hogy tudjunk valami párhuzamot találni…nade nem is folytatom, mert engem is bejelentenek a kamaránál ügyvédhez méltatlan paszkvillusaim miatt.