A vicc az, hogy akik a klasszikus Sipi-Kisknézy páros óta közvetítenek, mind jobban csinálják. Pontosabbak, jobban utánanéznek, követik a kerékpárvilág híreit, megtanulják a technikai újításokat, jobban készülnek az útvonalból.

Az ember visszahallgatja a régi legendás közvetítéseket és rácsodálkodik, hogy Sipi és Jenő milyen amatőrök voltak. De ők voltak az elsők, és múlhatatlan érdemeik vannak abban, hogy annyian megszerettük ezt a sportot. Sipi néha egy fél megyével elnézte, hogy merre járnak, de amikor a 300 méter magasan lebegő helikopter kameraképéből megmondta, hogy “az a magas litván fiú támad” és amikor beadták a motorról csinált közelképet, tényleg a magas litván fiú volt.

A mostani generáció a nézőkkel együtt tőle tanulta meg, hogy mi miért történik a mezőnyben, hogy kik a jó sprinterek, időfutammenők, a “baszk hegyimanók” és társaik.

Ritkán szoktam a sportközvetítéseken meghatódni, de amikor Bodrogi Laci VB-ezüstjét közvetítette, na az nemcsak neki volt sírós pillanat.

Jó lenne, ha látná, hogy a Strade Bianchén két magyar megy, hogy a Giron hegyi szakaszon megjön egy magyar az élmezőnnyel.

Az, hogy mi látjuk őket, egész biztosan miatta is van.

Ma lenne 70 éves.