Pont hasonlókat gondoltam én is szombaton a rakparton, tegnap Tihanyban.
Őszintén szólva voltak bajaim a rendezéssel. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a Giro szervezőit meglepetésként érte, hogy ennyi ember fog kimenni, hogy az emberek tudni fogják, hogy hova kell állni a pálya szélén, hogy minden pont úgy fog zajlani, mintha a Európa boldog, sokat kerékpározó felében lennénk.
A kompországos közhely itt is igaz, száz dolgot lehetne jobban csinálni, de Budapest szép lassan kerékpáros várossá fog válni, az országban egyre több helyen veszik észre, hogy a kerékpárosok, mindamellett, hogy idegesítőek, a turizmus erős szegmensét jelentik.
A Sipos-Knézy páros is valami ilyen volt. Visszanézve legendás közvetítéseiket, az ember csak bámul, hogy te jó ég, ez pontatlan, ezek le vannak maradva az eseményekről, te jó ég ezek nem nézik meg, hogy kell kiejteni X hegy, Y város, Z versenyző nevét, fogalmuk sincs ki nyilatkozik éppen.
Ma ez másképp van. Az Eurosport kerékpár-közvetítései a legjobb magyar sportközvetítések. Messze verik színvonalban az Eurosport angol közvetítéseit, ahol nem ritkán Tour-győztesek és más nagy bajnokok ülnek be kommentálni. Ellenben 4-5 óra magyar közvetítésben jól érezhetően van legalább ugyanennyi munkaóra felkészülés, a vonatkozó twitterek és insták átnézésétől kezdve a világ sportsajtójáig, a kulturális felkészülés a tájból, ahol elsuhan a verseny. A kommentátorok gond nélkül szinkrontolmácsolják az angol nyilatkozatokat. A kevés, Magyarországon bárki számára elérhető profi dolgok egyike ez.
Na ők Sipi vállán állnak.
Mert ehhez képest tényleg bazári volt amit Sipiék csináltak, de az “elfogyott a kolbász”, a “gumizik”, a békanyálon megy, a bedobták a gereblyét, a nyúlik a nyaka, a lógatja a sarkát, a jönni tud de menni nem, a saját zsírján megy, a szembe folyik a patak (rossz jel!) az mind-mind nem lenne, ha nem lett volna Sipi.
A mostani kommentátorok már csínján bánnak ezekkel a fordulatokkal, mert ezek már felköltöztek a lelátóra, ahova valók. Ott van a fejünkben, és néhány száz versenyzőt leszámítva, aki versenyen hallotta ezeket, Sipi tette a fejünkbe. Ő tanította meg egy országnak, hogy mi a jó abban, ha négy-öt órán keresztül nézünk szúnyogcsődöröket, amint amatőrök számára elképzelhetetlen sebességgel tekernek.
Emlékszem utolsó közvetítésére 2012-ből, amikor Vinokurov úgy nyerte az olimpiát, ahogy Sipi szerette. Trükkösen, ésszel és erővel. Emlékszem, amikor elsírta magát, ahogy Bodrogi felállta a világbajnoki dobogóra. Valóban megérdemelte volna, hogy láthassa Valtert rózsaszínben, hogy láthassa a Girót Magyarországon. Nem így alakult, de az életműve most három napig ott üvöltött ezer torokból az út mellett.
