- Támogathatsz minket -
No menu items!

Egy nagyon fontos cikk az Economistban arról, hogy Kína hogy látja a viszonyát a Nyugattal. Nos, röviden összefoglalva: ugyanúgy, ahogyan a Nyugat látta Kínát a 19. század közepe felé: egy hatalmas, gazdag, de menthetetlenül hanyatló birodalom, ami remek célpont az erős és dinamikus új hatalmak terjeszkedése és gyarmatosítási szándékai számára. Kína nem felejtette el a sok megaláztatást, amit 1850 és 1950 között a Nyugattól (és Japántól) elszenvedett, és úgy érzi, most revansot vehet.

Ezért olyan veszélyes dolog Orbán “keleti nyitás” politikája, mert Kína Magyarországot a Nyugat részének, és ezáltal ellenségnek tekinti. Természetesen szívesen ad pénzt ahhoz, hogy éket verjen az Európai Unió országai valamint az Atlanti Szövetség tagjai közé, hiszen a cél a Nyugat gyengítése. Azt viszont jobb esetben naivítás, rosszabb esetben ostobaság hinni, hogy egy alávetettségi viszonyból Magyarország hosszabb távon is profitálhat; Kínával érdemes és kell is kereskedni, de csak viszonylag egyenlő erőviszonyok mellett – tehát EU szinten.

Különben szőröstül-bőröstül fel leszünk falva, mint már annyiszor a történelem folyamán, amikor megpróbáltunk egy nálunk sokkal erősebb, de elnyomó hatalomhoz törleszkedve “jól járni”.

Robin Hood tökei, avagy miért nincsenek sikeres ellenzéki pártok?

Ül Robin Hood a sherwoodi erdő mélyén, és dilemmázik. A bandája már ellenőrzi a Nottingham környéki utakat, és a környékbeli parasztok már úgy gondolják, inkább vele kell jóban lenni, mint a nottinghami bíróval. Sőt, egyre többen jönnek el az erdőbe és ajánlják fel szolgálataikat.

A sárkány csapott kettőt a farkával

Történik egy és más a világban, amely azt mutatja, hogy a XXI. században a világpolitikai megértéséhez nagyon kevés lesz követni a Nyugatot, legalább ennyit kell majd keletre figyelni.