Egy nagyon fontos cikk az Economistban arról, hogy Kína hogy látja a viszonyát a Nyugattal. Nos, röviden összefoglalva: ugyanúgy, ahogyan a Nyugat látta Kínát a 19. század közepe felé: egy hatalmas, gazdag, de menthetetlenül hanyatló birodalom, ami remek célpont az erős és dinamikus új hatalmak terjeszkedése és gyarmatosítási szándékai számára. Kína nem felejtette el a sok megaláztatást, amit 1850 és 1950 között a Nyugattól (és Japántól) elszenvedett, és úgy érzi, most revansot vehet.
Ezért olyan veszélyes dolog Orbán “keleti nyitás” politikája, mert Kína Magyarországot a Nyugat részének, és ezáltal ellenségnek tekinti. Természetesen szívesen ad pénzt ahhoz, hogy éket verjen az Európai Unió országai valamint az Atlanti Szövetség tagjai közé, hiszen a cél a Nyugat gyengítése. Azt viszont jobb esetben naivítás, rosszabb esetben ostobaság hinni, hogy egy alávetettségi viszonyból Magyarország hosszabb távon is profitálhat; Kínával érdemes és kell is kereskedni, de csak viszonylag egyenlő erőviszonyok mellett – tehát EU szinten.
Különben szőröstül-bőröstül fel leszünk falva, mint már annyiszor a történelem folyamán, amikor megpróbáltunk egy nálunk sokkal erősebb, de elnyomó hatalomhoz törleszkedve “jól járni”.
