Január 5-én meghalt Dale Clevenger, aki 47 éven át volt a Chicago Symphony Orchestra első kürtöse. Halálával igazi legenda távozott.

A XX. század zenei kultúrájának egyik fontos mozzanata volt az amerikai szimfonikus zenekarok megjelenése. Ezek az Európából elmenekült zenészekre épültek. Előbb a német nyelvterületről kivándorló zenészek, aztán az egyre terjedő nácizmus elől szerte Európából menekülő zsidók, majd az 56-os magyarok, az emigráns oroszok adtak hozzá újabb és újabb lendületet. Doráti Antal, Solti György, Reiner Frigyes, Ormándy Jenő, Fricsay Ferenc, tulajdonképpen Ferencsik kivételével a teljes magyar karmester-aranygeneráció dolgozott hosszabb-rövidebb ideig amerikai zenekaroknál.

Több zenekar, így a philadelphiai Ormándy- és a chicagói Solti keze alatt jellegzetes “sound”-ot fejlesztett ki, mindkettőnek jellemzője az erőteljes hangzású fúvóskar, azon belül is a rézfúvósok. Különösen híres lett a chicagói ezek közül. Az ottani aranycsapat tagja volt Clevenger, többek között a trombitás Bud Herseth és a tubás Arnold Jacobs társaságában.

Ma már felmerülnek kételyek azzal kapcsolatban, hogy a XX. században kifejlődött rézfúvós hangszerek ilyen használata vajon helyes-e. A legtöbb komolyzenei mű azelőtt íródott, hogy rézfúvós hangszereken lehetett volna intonációs problémák nélkül hangosan zenélni, ennek megfelelően a zeneszerző szándéka nagy valószínűleg nem ilyen dübörgő hangzásra irányult.

Ezzel együtt, Clevenger személyében egy, a szimfonikus zenekari hangzás fejlődésében korszakalkotó jelentőségű zenész távozott.