Ez az eset nagyon jól megmutatja, miért olyan iszonyatosan veszélyes a trumpizmus a nyugati demokráciákra. A lényege ugyanis az, hogy a populista vezér a törvények felett áll, és nem köteles betartani a mindenki másra vonatkozó játékszabályokat.
Egy jogállamban a rendőrség, ügyészség és bíróságok működése szigorúan szabályozva van, pont azért, hogy ne tudjanak visszaélni az állami erőszakmonopóliummal. A választatott tisztségviselőket pedig megilletik bizonyos extra védelem és előjogok, azért, hogy nehéz, esetleg politikailag népszerűtlen döntéseket is meghozhassanak, anélkül, hogy megtorlástól kelljen tartaniuk azért, mert a munkájukat végzik.
Trump és követői viszont addig csűrik-csavarják ezt az alapelvet, ameddig az gyakorlatilag uralkodói felségjoggá válik. Trump a “nép” felkent képviselője, tehát minden a személye ellen intézett támadás az egész nép (legalábbis a republikánus fele) elleni hadüzenet. Számára a jog, valamint az államhatalom csak a politika eszközei, amelyek fő szerepe az, hogy az erősebb kutyát segítsék a nemi életében.
Ez akkor is veszedelmes üzenet, amikor épp nem az ő kezében van a kormány, hiszen azt üzeni, hogy a törvényeknel való engedelmeskedés bizonyos státusz felett opcionális (Alex Jones perében láthattuk, hogy a sameszai is utánozni próbálják ezt a taktikát, bár kevesebb sikerrel). Ha viszont újra hatalomra kerül, biztosra vehetjük, hogy meg fogja kísérelni a “checks and balances” teljes megszűntetését, és új Caesar-ként egyszemélyi uralommá alakítani az amerikai demokráciát.
A jogállam védelmezői meg kénytelenek hátrakötött kézzel harcolni ellene, hiszen pont ez a jogállam lényege…
