Eredetileg azzal akartam ezt kommentálni, hogy a karmatlai radzsa is már csak hírnökökkel megy le a kikötőbe, mióta egyszer valaki negyvenáromszor pofon ütötte egy ideges ismeretlen mielőtt bemutatkozott volna.
Több okból sem ez a jó komment.
Az egyik az, hogy ezek szerint ott tartunk, hogy a Dunakorzón simán lehet csopirabit (Csire hívja így, csopirabi, csopigari…) csinálni. Nem a zalaegerszegi buszpályaudvaron hajnal kettőkor, nem. Az ötcsillagos szállodától száz méterre.
Aztán eszembe jutott a hétvége. Felszállás Siófokon a kerékpárszállító vonatra. Nyíregyházi felnövésem és a jó öreg szegregált osztályos általános iskola emléke okán viszonylag pontosan felismerem, amikor 13-14 éves cigány kölykök úgy állnak el egy útvonalat, hogy lopni tudjanak. Ennek persze nem rendőrségi, hanem szociálpolitikai ügynek kéne lenni. Kellett volna lenni, már 1989-ben is, amikor megtanultam az ilyen helyzet kezelését. Mivel én nem rozoga német herceg vagyok, hanem jó erőben levő, és elég nagydarab negyvenéves alak, felvettem a szemkontaktust, odébb legyintettem a legközelebb állót, majd feltettem a bringát a vonatra, majd csekkoltam a zsebeimet.
Csak azon gondolkoztam, hogy miért is kell nekem ezt Siófok állomáson csinálni? Mert ha ez Hullámtelep megállóhelyen történik, oké, azt mondom nem strázsálhat mindenütt rendőr. De a Balaton legforgalmasabb állomásán?
Pintér belügyminiszter úr és az ő kéthetes rendcsinálása, 12 évvel ezelőttről. Lesz ez még rosszabb is, ahogy még majd annyi rendőr se lesz, amennyi most van. Eddig csak az érezte a normális rendőrség hiányát, akivel valami nagy baj történt, hamarosan az is fogja, aki csak úgy az utcán sétál…