Csak részben az átgondolatlanság az oka annak, hogy nem gondolnak kocogókra, kutyasétáltatókra, biciklizőkre.
A magyar jogalkotásban évszázados hagyomány, hogy nem bízik a jogalkotó a népben. Nem véletlenül, ugyanis az elmúlt száz évben elvétve sikerült csak olyan szabályt alkotnia, aminek a nép örült. Általában valamit elvesznek, betiltanak, szabályoznak. A nép pedig megtanult a szabályokat kreatívan értelmezve élni.
A jogalkotó úgy gondolja, hogy a kutyasétáltatók és a futók előbb-utóbb csoportosulnának, onnan már csak egy lépés, hogy előkerüljön egy kis pia, egy bluetooth hangszóró, és a bulika meg lesz indítva. Tehát tilos, mert ha egynek megengedjük, hogy kimenjen, kimegy mind.
Ezért ne csak a kormányra haragudjunk, hanem magunkra is, mert ez az az ország, ahol a szabályok ellen vétőt nem dobja le a népharag a buszról, hanem mindenki félrenéz, mert ő is szokott a szabályok ellen véteni. Az ilyen bizalmatlansági játszmák eredménye mindig ez.
