A hétvégi török elnökválasztás talán a legfontosabb az idén. Törökország világszinten is középhatalomnak számít, Európa és a NATO számára viszont kulcsfontosságú ország, különösen az ukrajnai és szíriai háborúk tükrében. Amennyiben Erdoğan megint győz, valószínűleg nem sok minden változik, ha viszont veszít (amire több, mint 20 éves országlása óta most van a legnagyobb esély), nagyon veszélyes helyzet alakulhat ki.

Persze az ellenfele, a hagyományosan nyugatbarát atatürki politikát képviselő Kemal Kiliçdaroğlu sokkal jobb lenne Európának és az USA-nak, mint az iszlámista és hintapolitikus Erdoğan, de mint a hozzá hasonló autoriter populisták többször is bebizonyították, egyáltalán nem biztos, hogy önként átadná a hatalmat. Márpedig egy destabilizálódott Törökország igazi rémálom lenne Európának (elég csak a nyugat felé meginduló menekültáradatra gondolni, ami akár a 2015-ös helyzetnél is rosszabb lehet), és égi áldás Oroszországnak.

Hogy mi fog történni, az elsősorban két dolgon fog múlni: egyrészt, hogy mennyire lesz szoros az eredmény (egy súlyos választási vereséget Erdoğan sokkal kevésbé tudna figyelmen kívül hagyni), valamint az, hogy a török politikában hagyományosan aktív szerepet vállaló hadsereg ki mögé áll majd. Mindenesetre nem lehetünk nyugodtak.