Na, Dani, akkor ellenérvek:
- hogy ne csak kommentben legyen meg
- hogy az innen nagy nehezen kitakarított Tourette-válogatott ne baszogasson írás közben.
A sajtónak tudósítani kell. Ha nagy a baj, nagyon tudósítani kell. Nyilván, ha dögkesűlyösködnek, ha akadályozzák a munkát, az ellen lépni kell.
A nyilvánosság a jogállamiság legfontosabb alapja. Azé a jogállamiságé, amelyiknek te Magyarországon az egyik leginkább szakavatott védelmezője vagy.
Ezt írod: “Senkiben nem merült fel a 28 szerkesztőségben, hogyha csak a kórházakon belül látszik igazán a koronavírus „életeket veszélyeztető” hatása, de a külvilágban nem, akkor az talán nem is olyan súlyos probléma, mint azt láttatni szeretnék?”
Itt van egy prekoncepció: az újságok azért akarnak bejutni a covid-osztályokra, mert nagyobbnak szeretnék láttatni a bajt, mint amekkora valójában. Ez simán lehet hogy így van, az újságírói szenzációhajhászás létező dolog, még akkor is, ha az aláírók nem bulvárlapok szerkesztőségei. Sőt, lehet akár a ballib véleménytorzításra is gondolni, az is létező dolog. (mint kommentelőinktől megtudtuk, az Igazság republikánus vloggerektől tudható meg…)
Ezek egyike sem ok arra, hogy a sajtó egy nagy társadalmi jelentőséggel bíró esemény tudósításából ki legyen zárva. A szenzációhajhászásnak, a hírhamisításnak, a nyilvánosság e két igen kellemetlen mellékhatásának egy ellenszere van: még több nyilvánosság.
Az aggályaid a sajtóval kapcsolatban valósak, válaszod azonban tőled meglepően paternalista. A sajtó csinálja ezt, csinálja azt, ne menjen oda, ahol (szerinted) semmi keresnivalója. A sajtó akkor jó, ha munkatársai pimasz piaci legyek, akiket nem lehet elhessegetni az érdekes dolgok közeléből.
Az Operatív Törzs olyan alapkérdésekre, mint hogy melyik kórházban hányan vannak intenzíven, megyénként lebontva pontosan hogy alakul a fertőzések száma, nem válaszol. Mert a sajtó majd biztos pánikot kelt. Majd mi megmondjuk miről kell tudósítani.
Felrovod nekik, hogy fel kéne villantani, hogy érdekeltek az elemzésben. Rendes belvárosi libsiként biztos vagyok benne, hogy olvasod a 444-et így látod, hogy amellett, hogy ott Bedének kicsit kezd becsípődni a pánik, nagyon részletesen igyekeznek összegyűjteni és elemezni az adatokat. Mármint azokat, amelyek nyilvánosak. Érdemes egy pillantást vetni a cseh vagy akár a román adatközlésekre, és meglepve tapasztalni, hogy ott a kormány eleve normálisan közli az adatokat.
Itt meg ha egy kórházigazgató meg mer szólalni, hogy szoszi van, akkor rohan a nehézlovasság cáfolni.
Komolyan úgy gondolod, hogy a szenzációhajhászás, a pánikkeltés eszköze lenne az, ha egy főorvos a műszak végén elmondhatná a megyei lap (mert az aláírók jelentős része helyi sajtóorgánum) munkatársának, hogy “itt nálunk a megyében hát igen, szoszi van, de nyugodjunk meg, még tartjuk magunkat, van 150 ágyunk, mind tele van, de plusz 100 ágyon közel intenzív szintű ellátást biztosítunk, köszi a drukkolást, szükségünk lenne 15 pulzoximéterre, jó a sima teszkós is, a héten az X Y és Z kórházba 3-3000 pfizer érkezett, ne tessenek telefonálni még csak a 60 fölöttieket oltjuk, vigyázzanak egymásra.”
Mert jelenleg ezt se szabad, a megyei kórház nem oszthatja rá ezt a szerepet egy jó kiállású kollégára. Miért? Mert a kormány az állandó lapos pánik fenntartásában érdekelt, és nem abban, hogy megszokja a közönség, hogy a kérdéseire válaszokat kap. Nem nyilatkozhat a megyei labor vezetője hogy nincs féreg a maszkban, hagyjuk már a hülyeséget, aki mégis tart tőle, használjon textilt és naponta cserélje, mint a gatyát.
Rossz útnak gondolom, hogy a nyilvánossághoz, tájékoztatáshoz való jog azért csorbuljon, mert nekünk más prekoncepcióink vannak, (ha vannak) mint egyes sajtótermékeknek. Vagy nem bízunk a pártatlan magyar bíróság bölcsességében sajtóperek terén? 🙂
