Szokatlanul jól megírt és éleslátó cikk Hont Andrástól.

Két problémám van vele: az egyik az ismert bibliai példázat a szálkáról és a gerendáról. A másik, hogy nem vesz tudomást azokról az értelmiségiekről, akik már eleve a piacról élnek, és a politikai vitában és ellenzéki aktivizmusban “hobbiból”, illetve polgári kötelességtudatból vesznek részt, így nincsenek rászorulva, hogy megélhetési kompromisszumokat kössenek akár a hatalommal, akár a “hivatalos” ellenzékkel. És egymással sem kötelező egyetérteniük (kivéve abban, hogy nem csak a rendszert, de az egész társadalom gondolkodását szeretnék megváltoztatni).

Igen, ebben van a részünkről egy kis önfényezés, de messze nem mi vagyunk az egyetlen ilyenek. Elég megemlíteni a többi hozzánk hasonló online vitaplatformot, vagy az olyan igazi civil kezdeményezéseket, mint az Ukrajnába küldött segélycsomagok, a tanárok ellenállási mozgalma, de akár pl a Kutyapártot is említhetnénk. Az igaz, hogy egyelőre ezek még csak csírái egy potenciális rendszerváltó mozgalomnak, de a 80-as évek közepén sem volt más a helyzet.

A lényeg az, hogy a Hont által hiányolt “új típusú” értelmiség létezik, csak éppen a “régi típusúak” (akik közé amúgy ő is tartozik) mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen nekik lapot osztani, hiszen az már esetleg az (egyre szűkösebb) megélhetésüket veszélyeztetné. Ja, és a “centrumértelmiség” a jelenlegi helyzetben értelmezhetetlen fogalom, és ebben egyértelműen a Fidesz a főbűnös, hiszen ők tették teljesen általánossá és elfogadottá az “aki nincs velünk az ellenünk van” hozzáállást. Minden más csak maszatolás.