Ez egyike a tipikus “zajt csapunk, aztán amíg senki sem figyel lopunk valamit” típusú kormányzati lépéseknek, amelyek a NER lényegét jelentik. Miközben az összes fideszes öltönyös majom Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségéről harsog (amelyet azért három agysejtnél többel rendelkezők már évek óta tudunk, hogy eljön) a háttérben szép csendben leuralták a maradék médiát, könyvkiadókat. Nemzetstratégiai érdek a zsíros oktatási piac, bárki aki évente mondjuk tízezer példány felett ad ki könyvet. Előbb-utóbb persze majd Palkovics mindenbe beleütött orrára koppint majd az EU. Szokásosan azonban addigra már mindegy lesz, mint a CEU esetében is.
Azzal semmi baj nincs, ha bizonyos dolgok nemzetstratégiai okokból védelem alá esnek. Németországnak például rengeteg gondja van azzal, hogy viszonylag kicsi, de kulcsfontosságú vállalatok (rendszerint olyanok, amelyek egy bizonyos ipari technológia művelésében jók) kerülnek kínai tulajdonba.
Magyarországon is elég keserű emlékeink vannak arról, hogy milyen az, amikor totálisan versenyképtelen, de azért alapos átszervezéssel menthető vállalatokat az új tulajdonos bezárt a francba és jobb esetben saját termékeinek importlerakatává tette, rosszabb esetben elkótyavetyélte az eszközöket majd angolosan távozott. Tegyük hozzá, hogy mindezt az akkori jobb- és baloldali kormányok korrupciótól csöpögő asszisztenciája mellett.
Ez tehát megint a NER tipikus nótája: önmagában semmi baj sincs azzal, hogy az állam stratégiai okokból bizonyos iparágakat kontrollál. A gond azzal van, hogy a könyvkiadás, a műsorgyártás vagy az oktatási tevékenység nem stratégiai iparág. A piacra lépésnek nincsenek gazdasági jellegű korlátai, a kezdőtőkét kivéve, vagyis kellő mennyiségű pénzzel bárki gründolhat kiadót, műsorgyártót és oktatási céget is. Utóbbi esetében persze kemény bürokratikus akadályokkal is számolni kell. Ezek tehát nem olyan cégek, amelyek mondjuk agysebészeti eszközök kizárólagos előállítói, ezért nem veheti meg őket külföldi.
Ez az intézkedés arra jó, hogy bizonyos iparágak fölött a NER-nek túlzott kontrollja legyen. Mellesleg valószínűleg ellentétes lesz valamelyik EU-szabadságokat (itt a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása jöhet szóba) garantáló szabállyal. Majd egyszer.
