Egy tapasztalatokban és releváns tudásban is bővelkedő ismerős “tollából”.

A városi területeken növő magas fű ellen lévőknek gyakori érve, hogy a magas fűben kullancsok vannak. Igen, valóban vannak. Mégsem biztos, hogy erre az alternatíva a kétcentisre nyírt, sárga, kiégett fű. Márcsak azért sem, mert per pillanat az eddig regisztrált legmelegebb júniusunkat éljük, és ezután feltehetően csak melegebbek jönnek, valahogy _nem_ kedvezve a brit mintára megálmodott nyírott, zöld gyepnek.

De a kullancsok egy csomó fertőzést terjesztenek- lehet ellenvetni. És ezért pontosan egy olyan ismerősömet idézném, aki átesett Lyme-kóron (egyenesen pofára, hosszas betegeskedéssel). Mégis, az élni és élni hagyni irányzatot igyekszik követni, ami a városi zöldet illeti. A damilos fűkasza helyett kissé komplikáltabb, de mégis jó megoldásokra fogad, például:

• magas fűbe csak hosszúszárú gatyában megy
• ha a fűbe ül, leterít valamit
• ha valami dzsunga helyre készül – és ez lehet egy magas fűvel meghagyott kutyafuttató is akár – világos felsőcuccot és (világos) kendőt, bandanát, kalapot vesz, mert mindezeken könnyű kiszúrni, ahogy valami bóklászik rajta. (N.B. ilyen dögmelegben amúgy is praktikus mindez)
• befújja magát SzuKu-val, vagy hasonló, DEET (dietiltoluamid) alapú sprayjel. Persze, fujfuj, kémia van benne, de ez hatékony, míg házi módszerek, mint a fokhagyma, B-vitamin, ráolvasás meg nem az.
• amikor hazakeveredett a dzsidvásból, szépen átvizsgálja magát.
• drága, nem drága, vesz fel kullancsenkefalitisz ellen oltást.

Ezek alapján meglátása szerint, a kullancstól származó kórokozók becsókolhatnak neki. És türelmet kér mindenkitől a városi füves-gaz(?)os földdarabkák számára, valamint azt, hogy inkább a parlagfű irtásában kéne ilyen vehemensnek lenni, nem a gyepbeli növényekében.