Szóval az a helyzet, hogy Magyarországon ilyen recesszió utoljára 2008-2009-ben volt Gyúúúrcsány alatt, egy világgazdasági válság kellős közepén. Most is vannak kedvezőtlen külső körülmények (amikre a kormány előszeretettel hivatkozik is), de például az eurozóna növekedése (enyhén) pozitív volt az első negyedévben, pedig őket is ugyanúgy érintik az energiaárak és a szankciók. Ráadásul a magyar gazdaság dinamikája továbbra is nagyon gyenge, így elég valószínűtlen, hogy év végére elérjük a kitűzött 1,5%-os növekedési és egyszámjegyű inflációs célt.

A szomorú helyzet az, hogy a magyar gazdaság problémái nem csak konjunkturálisak, de struktúrálisak is, a magyar növekedési modell (olcsó munkaerőre és adókedvezményekre alapozva autóipari multik alacsony hozzáadott értékű európai termelőközpontja) ugyanis kifulladt. Márpedig az ilyesmit csak évek alatt, kemény és mélyreható reformokkal lehet kijavítani. Árstop, támogatások, még több állami beavatkozás, stb. ugyan elodázhatják a látványos bedőlést, de hosszabb távon csak rontnak a helyzeten.

Nagy a veszély, hogy előbb-utóbb ugyanott fogunk tartani, mint 1989-ben, amikor a versenyképtelen gazdaság fenntartásának költségei végül maguk alá temették a rendszert. Aki emlékszik még rá, tudja, hogy utána nagyon nehéz évek jöttek…