Az orbáni “diplomácia” kvintesszenciája. Ellenezni az olajembargót magyar szempontból védhető álláspont, és minden bizonnyal sikerülhetett volna akár több éves haladékot kapni, esetleg valamilyen kompenzációt az EU-tól. De ez nem szól elég nagyot, nem lehet rá a mellünket (meg egyéb testrészeinket) verni, hogy mi mekkora macsó kurucok vagyunk, és hogy megleckéztettük #gonoszbrüsszelt.
Az, hogy ezzel a “leszarunk mi mindenkit, csak nekünk legyen jó” hozzáállással nem csak Ukrajnát, de Lengyelországot és a balti államokat (akiket szintén fenyegetnek az oroszok) is szembeköpjük, nem számít. Az sem, hogy Macron annyira központi kérdésnek tekinti második ciklusára az EU (föderalista) megerősítését, hogy még a pártját is átnevezte “Rennaissance”-ra (ami az EU-parlamenti csoportjának a neve), és az egyik legelső projektje valószínűleg a vétójog megszüntetése lesz, elsősorban Orbánra hivatkozva.
Mindez megspékelve a szokásos bicskanyitogató stílussal, és némi oroszos trollkodással, úgy hogy még véletlenül se legyen védhető az álláspontja. Úgy tűnik, Orbán 12 év alatt sem tanulta meg, hogy az EU nem a hazai ellenzék, és nem tudja a kapcarongyává tenni. Na nem baj, legkésőbb a Huxit után megtanulja. Ja nem, _mi_ tanuljuk meg.
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted.)
