Petike visszatért a magas diplomácia dolgos hétköznapjaihoz. Szerintem az magyar történelemben nem volt még olyan külügyminiszter, aki ilyen gyakorisággal élt a nagykövet behívatásának meglehetősen barátságtalan eszközével. Ami ugye pont attól hatékony, hogy ritkán használják, és a behívatott nagykövet pontosan érti belőle, hogy a fogadó ország valamivel _nagyon_ elégedetlen. Viszont ha egy külügyminiszter idegbeteg csivava módjára hetente megugatja egy random ország nagykövetét, elég hamar átkerül az “idegesítően zümmögő légy” kategóriába. Mármint az országa. Amelyet egy ideig kénytelenségből tűrnek, de adandó alkalommal úgy lecsapják, mint a villanyórát.
