Érdemes elolvasni ezt, még akkor is ha az ember nem látta egyik szülőjét se részegen, de még spiccesen se. Mert a nagyszülők alkoholizmusa átsugárzik bőven azért ilyen helyen is, a maga traumáival. A másik dolog ami megragadott ebből az interjúból az, hogy beszél az értelmiségi alkoholizmusról.
Alighanem sok olvasóhoz hasonlóan az alkalmi-szociális kategóriában indulok, a január-februárt egyben ki szoktam hagyni ivásilag. A jogásztársadalomban egyáltalán nem ritka az ennél intenzívebb alkoholfogyasztás és az olyan alkoholizus sem, ahol már megjelennek a fizikai tünetek. Egy-egy évfolyamtárs bőrén, szemén meglátni hogy naponta megy az a pár deci tömény, elég piszok érzés, hát még milyen lehet a családjának. De igaza van az interjúnak. Nem beszélünk róla. Pedig minden, bíróságra járó ügyvéd tud mondani olyan bírót, sőt olyan bírói tanácsot, ahol bemattult hajú, vizenyős szemű, pergamenbőrű, furán merev testtartású emberekkel kell tárgyalni. Meg olyan ügyvédet is, aki délben kiszalad legurítani egy sörikét, és így tovább. Csak nem beszélünk róla.
