Nagyon érdemes elolvasni a 24.hu összefoglalóját az EU-s tárgyalások állásáról.
Pár komment:
Jól látszik, hogy az EU (azon belül is a Bizottság) még nem döntötte el biztosan és véglegesen hogy mit akar. Orbánék tárgyalási taktikája ehhez alkalmazkodik. A kérdés az, hogy megelégednek látszatmegoldással, vagyis azzal, hogy Magyarország az eddig megszokott módon rajzol valamit. Mármint úgy, mint ahogy az óvodás kisgyerek lerajzolja a nagyszüleit, az ákombákom rajzot a nagyszülők párás szemmel kiteszik a vitrinbe és adnak a gyereknek csokit. Mert eddig a Bizottság elvárása kb. ennyi volt. Legyen valami, amit egy meghatott nagyi szemével jogállamnak, piacnak, szabad versenynek lehet nevezni. Nem baj, ha mindenki más egy zsírkrétával összefirkált rajzlapot lát.
A mostani keménykedés már a következetes szülő, azon belül is a későn észbe kapó szülő keménykedése. A gyerek nyolcadikos, kiderül, hogy kettes-hármas tanuló, de most jön a szigor, mégsem járja, hogy nem jut be a város legjobb gimijébe. Hirtelen nem elég a megúszós matekdolgozat, az összekevert évszámok, a közepes helyesírás. Igenám, de ahogy a fejcsóváló osztályfőnök mondja a szülői értekezleten, ez a vonat elment, szóltunk az elmúlt nyolc évben mindig, tessék szépen megbarátkozni a szakközépiskolával a város szélén, a gyerek végülis ügyes, meg nem is buta, sose az volt a gond, még össze is kaphatja magát, tudja Ön, főorvos úr, mennyit keres mostanában egy jó hegesztő?
Mert a bizottság legtöbb követelésével az a gond, hogy Magyarország számára most, úgy ahogy kérik, teljesíthetetlen.
Tegyük fel, Orbánt holnap elrabolják a bájeni gyapjas alakváltók, és kicserélik egy tök jó fej, européer, mérsékelt konzervatív politikusra, aki azt mondja, hogy nosza, feleljünk meg az EU elvárásainak! Az EMMI tegyen le az asztalra egy tervet az óvodai szegregáció megszüntetéséről! Öö… miniszterelnök úr, az a baj, hogy az óvodák 12 éve gyászosan alulfinanszírozottnak, az óvónők fizetése viccnek is rossz, eleve feleannyi ovink van, mint kéne. A másik baj viszont az, hogy az EMMI-ből az utolsó, óvodapedagógiához értő ember akkor menekült el, amikor egy agancsokat viselő sámándobos lett a főosztály vezetője, aki a döglött nyulakat akasztott minden kilincsre, viszont a főosztály költségvetéséből épített magának egy jurtakomplexumot egy tolnai faluban, és azóta nem látta senki.
Rendben, akkor kezdjük a digitalizációval! Hátizé, kicserélt miniszterelnök úr, az a helyzet, hogy jelenleg 47 különböző, egymással legfeljebb részben kompatibilis rendszeren keresztül tartjuk a kapcsolatot az állampolgárokkal. A hivatalainkban még gyakori látvány a Schwarz Bódog és Fiai Első Magyar Gőzcomputer Gyára Budapest, 1908 mintájú számítógép. A MÁV, a Volán és a BKV három külön appon kínál utazástervezést. Az iskolás gyerekek kétharmada nem kap digital literacy oktatást és nyolcévesen ‘hubon nézi a bácsikat és néniket, a maradék a szüleitől kapja. A kormányzati gerincháló orosz sétálóutca.
És így tovább.
Az EU követeléseit kétfelé oszthatjuk: az egyik az általános, pénzharácsoló korrupció (state capture) felszámolására irányul, ezekről hallunk a legtöbbet. A másik viszont, és ezt sokkal kevesebbet emlegetjük, olyan típusú követelés, amely működő államszervezetet feltételez. Olyat, amely alkalmaz szakembert (ez még menne is) de főleg hallgat rájuk. Tehát ha aláír egy papírt, hogy lesz digitalizáció, akkor nem a Lölő&Andi Nemzeti Digitalizációs Rt. fog beszerezni százezer forintos karácsonyi akciós laptopokat, amelyek kb. az útalap feltöltésére jók, hanem lesz valamiféle stratégia, műszaki és informatikai alapelvek, és 5-6 éven keresztül a helyükön hagyott, jól megfizetett szakemberek.
Utóbbi Magyarországon legalább akkora utópia, mint azt hinni, hogy a Fidesz abbahagyja a lopást. Elég megnézni azt, hogy sok év száműzetés után újra miniszteri széket kapott Lázár János, aki 2010-12 között pontosan a szakigazgatást verte szét apró darabokra, helyet csinálva a korlátlan lopás gépezetének. Most is azzal kezdte, hogy az olyan-amilyen, úgy-ahogy de már újra működő rendszert szétveri. Máshoz ugyanis nem ért. Őt pont azért tartják, hogy ne alakuljanak ki működő, beállt struktúrák, azok ugyanis megakadályozzák a korlátlan lopást.
Jól látható tehát, hogy amit a Bizottság akar, az a NER természetével ellentétes. Lehet ezeket az elvárásokat teljesíteni úgy, hogy utána is Orbán Viktor legyen a miniszterelnök, csak ami majd akkor lenne, az már nem a NER lenne. Orbán ezt nyilván nem akarja, ezért játszik időhúzásra. Ezért próbálja az utolsó fillért is kisajtolni a lakosságból, hogy időt nyerjen.
Orbán fejében az van, hogy pénz, akárhogy is, most már csak a jövő év közepén-végén lesz. Ő nem azt tekinti feladatának, hogy megállapodjon az EU-val. Azt tekinti feladatának, hogy 2024-ig, bármilyen áron is, de kormányon maradjon. Akkor majd az ukrán helyzet rendezésének köszönhetően alacsonyabb energiaárak lesznek, és tán az EU sem fogja már annyira forszírozni Magyarország szívatását, és jönni fog pénz mert államcsődöt és zavargásokat az EU sem akar. És akkor lesz még pont két éve, hogy a válságot megoldó miniszterelnökként osztogasson egy nagyot.
Ezért olyan hűvösek Navracsiccsal Brüsszelben. Mert pontosan tudják, hogy a főnöke nem akar megállapodni. Ő meg akar maradni az óvodásnak, aki firkál valamit és kap csokit. A nagy kérdés az, hogy az EU mennyire lesz következetes szülő…
