Mi itt a Múzsán nem nagyon értünk a devizás perekhez, megkérdeztünk valakit aki látott már ilyet (és nem Marczingós doktor, mert ő még korábban megsértődött ránk)
Addig magamtól is tudom a dolgot, hogy a magyar törvényhozás megpróbálkozott azzal a fából vaskarikával, hogy törvénnyel próbált meghegeszteni utólag egy csomó szerződést. Ezt már önmagában sok jogász az EU jogával ellentétesnek látta. Hátra volt még azonban az, hogy mihez kezd ezekkel az aggályos törvényekkel a magyar igazságszolgáltatást.
A magyar bíróság, a kádibíráskodásra való erős hajlamától vezérelve elkezdte ezeket a szerződéseket rektifikálni. Az aggályos rendelkezések meg csak egyre szaporodtak, mivel a bíróság elkezdett konkrét számokat (kamat, árfolyam) beleírogatni a szerződésekbe.
Kedves kollégám szerint egy “kurva okos” (ezt ugye pont fordítva kell érteni) konzultációs testület adott ki fatvákat, aztán a bíróságok meg döntöttek valahogy. Ez már önmagában aggályos, de vegyük hozzá, hogy a banki hitelek a legártatlanabb formájukban is folyamatosan fejlesztett termékek, vagyis nincs olyan, hogy “devizahitel” hanem X bank Y fajta hitelének Z napon hatályos változata van. Az egyik ok, amiért nem foglalkozok ügyvédként ilyesmivel, hogy ezeknek a pontos követése egész embert (praxist) kívánó feladat.
A fatvákból (fatva: az iszlám jog egyik forrása, leegyszerűsítve olyan jog, ami úgy lett, hogy a bíró azt mondta, hogy ez így van és kész, mert írott jog nincs rá, akkor mi majd megmondjuk mi a jog) aztán rá kellett valahogy X bank Y fajta hitelének Z nap hatályos változatára hegeszteni a törvényt és a fatvát.
Az ebből előállt katyvasz uniós jog nélkül is aggályos, hiszen a bírók se szupermenek, még a Kúrián se, követhetetlen, a bírák, a bankok és a jogkereső közönség számára is átláthatatlan helyzet alakult ki.
Ezt két tényező súlyosítja:
1) a Kúria “jó” szokásához híven megpróbál politizálni, olyan gyakorlatot kialakítani, hogy nehogy káosz legyen. Szintén szokása a Kúriának ilyenkor szokása a jogra meg a saját korábbi gyakorlatára se nagyon figyelemmel lenni. Márpedig most úgy tűnik, hogy az eddigi káosz még nagyobbá fog válni.
2) ez az egész beleakad az EU fogyasztóvédelmi jogába. Az EU fogyasztóvédelmi joga az egyik legfontosabb uniós vívmány. Az európai belső piacot védi minden vámnál hatékonyabban az, hogy aki itt akar kereskedni, akár gumikacsával, akár terepjáró autóval, akár banki szolgáltatásokkal, annak rendkívül szigorú fogyasztóvédelmi követelményekkel kell szembenéznie. A követelményeknek megfelelés rendkívül költséges, ám enélkül nincs belépő arra a piacra, ahol a gazdag nyugati középosztály vásárol. Ezért aztán az EUB a trágyahordáskor használt gumicsizma talpával szokott mindenkihez közelíteni, ha az EU-s fogyasztóvédelmi irányelvek betartatásáról van szó.
Ez történt most is. Nem az első eset hogy a magát pontifikális tévedhetetlenséggel felruházó Kúriát az EUB a ganajos csizma talpával igazítja meg, és nemcsak ebben a témában.
A döntésre várva perek tucatjai voltak felfüggesztve és már eldöntött ügyek százait lehet újragondolni. Illetve lehetett volna akkor nem ajvékolásként leseperni az EU-jogi aggályokat, amikor ezeket a törvényeket és ítéleteket hozták.